Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [17.] 197.1947. augusztus 21.
zónák szerint és vittük ki őket. Ennél nem így történik. Együtt az Áttelepítési Kormánybiztossággal és a Földmívelésügyi Minisztérium illetékes szervével megállapítják, hol vannak telepes községek. Az egész fel van véve térképre náluk, a mostani kitelepítésnek tehát az a módszere, hogy meg vannak állapítva a telepes községek, ott összeszámolják, hogy kik azok a svábok, akik beleesnek a rendeletbe, azokat elvisszük, hogy a telepeseknek valóban ott földet és házat tudjunk biztosítani. Ezen az alapon szinte automatikusan a módszer következtében nem áll be az a helyzet, amit Bárányos miniszter mondott, hogy olyan sokat írunk be a kitelepítésre, hogy nem tudjuk őket kivinni, mert konkrét megoldásokat csinálunk minden egyes községben. Ehhez jönnek azok a községek Tolnában és Baranyában, ahol a szlovákiai magyarság elhelyezését tartják szem előtt. Ezek közül is a jobboldaliakat választjuk ki. Még az a szempont is van, hogy a 12 330-as rendeletet kiegészítettük a minisztertanács hozzájárulásával egy belügyi rendelettel, a nemzetgazdasági szempontból nélkülözhetetlenek mentesítése tárgyában. 25 így ezek a kategóriák, mind bele25 Lásd a jelen jegyzőkönyv 21. sz. jegyzetét. Ezt követően rövidesen kiadásra került a magyarországi német lakosság Németországba történő áttelepítéséről szóló 12 330/1945. ME sz. rendelet, valamint az ezzel kapcsolatos egyéb rendeletek módosítása, kiegészítése és összefoglalása tárgyában a 12 200/1947. Korm. sz. rendelet (MKRT 1947. október 28.). E szerint áttelepülésre volt kötelezve az, aki az 1941. évi népszámlálás során német nemzetiségűnek vallotta magát, a Volksbundnak tagja volt, önként belépett valamely német fegyveres testületbe, aki magyarosított nevét visszanémetesítette, az említettek kiskorú gyermekei és az 1941. évi népszámlálás alkalmával magát német anyanyelvűnek valló, vele együttélő törvényes házastársa, az 1946. április 1-je előtt vele közös háztartásban élő nagyszülei, unokái, akik magukat német anyanyelvűnek vallották. Nem vonatkozott az áttelepülési kötelezettség az áttelepülésre nem kötelezett személy házastársára, ha a házasságot 1946. április 1-je előtt kötötték és a házastársak kiskorú gyermekére, a velük közös háztartásban élő felmenőire, a nagykorú gyermekre és más lemenőre. Nem vonatkozott a rendelet az ipari-, bánya- és mezőgazdasági munkásra, amennyiben az 1946. április 1-je előtt is ez volt a főfoglalkozása, nem volt a Volksbundnak tisztségviselője, fegyveres német alakulatba önként nem lépett be, magyarosított nevét német hangzásúra vissza nem változtatta, valamint az előzőekben említett hozzátartozókra; az adott községben nélkülözhetetlen kisiparosokra, amennyiben csak az 1941. évi népszámlálási adat alapján lett volna áttelepülésre kötelezve és az előzőekben említett hozzátartozókra sem. A rendelet a belügyminiszter feladatává tette, hogy bizottságokat hozzon létre a kitelepítendők összeírása, ingó és ingatlan vagyonuk zár alá vétele céljából. Kimondta a rendelet, hogy a kitelepülök Magyarország területének elhagyásakor, illetve amikor el kellett volna hagyni az országot, elvesztik magyar állampolgárságukat; a kitelepülök vagyona — kivéve azt, amit magukkal vihettek — a magyar államra száll át, ez a Földbirtokrendező Alap állagába kerül. A rendelet értelmében az áttelepülésig az összeírtakat — a belső telepítés és a Csehszlovákiából áttelepülők elhelyezése érdekében — össze kellett költöztetni. Azoknak viszont, akik nem voltak áttelepülésre kötelezve 10 katasztrális hold földet és lakóházat kellett tulajdonukban hagyni, illetve juttatni. A kormányrendeletben foglaltak részletesebb kifejtését tartalmazta a 84 350/1947. BM sz. rendelet. (MKRT 1947. november 27.) Egyes kérdésekben azonban ez szigorítást jelentett. így például kimondta, hogy a német mezőgazdasági munkás, akinek 3 katasztrális holdnál nagyobb földtulajdont és házat meghaladó vagyona volt vagy az a kisiparos, aki 1947. szeptember 1-je után telepedett le valamely községben, nem mentesülhetett — a kormányrendeletben foglaltak alapján — a kitelepítés alól.
