Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

Bevezetés - - A kormány teljesítménye, mérlege

teljesítésének elhalasztása is felmerült. Ennek kapcsán sikerült elérni, hogy csehszlovák részről bizonyos kölcsönöket folyósítsanak a magyar kormánynak az áttelepítések lebonyolítására.

231 A Dinnyés-kormány kétes értékű sikerének számított, hogy az áttelepítendő magyarok Csehszlovákiában maradt vagyonának, bankbetéteinek pénzbeli átutalása helyett, ezeknek az összegeknek a terhére a magyar fél bizonyos - a hároméves terv megvalósításához szükséges - árukat hozhatott be Csehszlovákiából.

232 így az áttelepítés szomorú tényét - az áttelepülők nyomorúságát is sikerült a hároméves terv Javára" fordítani; más kérdés az, hogy miként számolt el ezekkel az összegekkel a magyar kormány az áttelepítettek felé. A csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény végrehajtásának — minthogy az egyenlőtlen lakosságcsere folytán az áttelepülő magyarok elhelyezése nem volt megoldható — közvetlen hatása volt, hogy a magyarországi német lakosság jelentős részének kitelepítése sürgős feladattá vált. A potsdami egyezményre hivatkozással 1945-ben megkezdett kitelepítési akció Németország amerikai megszállási övezetének telítettsége, ellátási nehézségei miatt még 1946-ban leállt. A Csehszlovákiából áttelepített, illetve áttelepítendő magyarok elhelyezésére tekintettel kérte a Dinnyés-kormány a szovjet hatóságokat, engedélyezzék az áttelepítés folytatását most már Németország keleti megszállási övezetébe.

233 A kitelepítés újbóli napirendre kerülése természetesen ismét felbolydította a magyar társadalmat, főleg a német lakosság méltánytalan kezelése, a túlkapások váltottak ki jogos tiltakozásokat.

234 Másrészről - bár a földreform révén jelentős számú mezőgazdasági lakosság jutott birtokhoz, még mindig nagy tömegű nincstelen várt elhelyezésre, akik számát növelték a háború során Bukovinából a Bácskába telepített, majd onnan elűzött székelyek, valamint a Romániából átjött csángók és más menekültek. Az ő elhelyezésükre is elsősorban a kitelepítendő németek háza, birtoka jöhetett számításba. Mindez — főleg a Dunántúlon — a kitelepítésre várók, a betelepülők összeköltöztetése, az ezzel járó nemzetiségi, társadalmi viszálykodások, emberi szenvedések közepette ment végbe.

235 Nehezítette ezeknek a kérdéseknek a rendezését az 1946. és az 1947. évben a mezőgazdaságot sújtó aszály- és viharkár. A lakosság kenyérgabonájának és a 231 Lásd a [4.] 184. sz. jegyzőkönyv 64. és a [18.] 198. sz. jegyzőkönyv 85. napirendi pontját. 232 Lásd az [5.] 185. sz. jegyzőkönyv 5/c-f. sz. mellékletét. 233 Lásd a [3.] 183. sz. jegyzőkönyv 115. napirendi pontját. 234 Lásd a [17.] 197. sz. jegyzőkönyv 20., a [18.] 198. sz. jegyzőkönyv 2. napirendi pontját. 235 Mindszenty hercegprímás — mint korábban többször — ekkor is szóvá tette a tűrhetetlen jelenségeket s ennek nyomán Dinnyés késznek mutatkozott az erélyes fellépésre. Annál meglepőbb, hogy az e kérdésekkel foglalkozó minisztertanácsi értekezleten meg sem szólalt. Lásd a [17.] 197. sz. jegyzőkönyv 20. napirendi pontját és 17/a-b. sz. mellékletét. Lásd Tóth Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között, a németek kitelepítése, a belső népmozgások és a szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét 1993. 164-175. pp.; Földi István: Mádéfalvától a Dunántúlig. Szekszárd, 1987. Lásd továbbá a [9.] 189. sz. jegyzőkönyv 65. napirendi pontját.