Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [15.] 195.1947. augusztus 8.
pedig befolyásolja a magyar kormányt elhatározásában az is, hogy az átalányösszeg milyen kötelezettségek alól szalválja 21 a magyar nemzetet. Minthogy ezek a részletkérdések letárgyalva még nem voltak, abban állapodtak meg, hogy erről a helyzetről a magyar kormányt tájékoztatják, ezalatt a részletekre vonatkozóan tovább folynak Moszkvában a tárgyalások éspedig annak megállapítására, hogy milyen kötelezettségek foglaltatnak benn az átalányösszegben. Lényeges felfogásbeli különbség van a magyar és szovjet fél között. Ok [a magyar fél] mindig azon az álláspontot voltak, hogy az átalányösszeggel elintézni vélik a szovjet-magyar és a szovjet vállalatoknak Németországgal szemben fennálló követeléseit is. A szovjet fél viszont arra az álláspontra helyezkedett, hogy ez a kérdés kikapcsolandó innen, mert Merkulov szerint budapesti tárgyalásai alatt 22 ezt az álláspontját rögzítette is és ebben megállapodás is történt. Mi erről a megállapodásról nem tudunk. A szovjet fél nem érti, hogy a magyar fél ennyire ellenzi ennek a kérdésnek kikapcsolását. Erre a szovjet félnek választ még nem adtak, mert nem kívánta kioktatni a szovjet tárgyaló felet, hogy milyen aggályaink vannak itt és milyen lehetőségek. De itt a minisztertanács előtt megmondhatja, hogyha egy szovjet-magyar közös vállalatnak 6 millió márka tartozása áll fenn a németekkel, illetőleg a Szovjetunióval szemben és nem rendezzük ezt a kérdést, akkor most a szovjet fél a magyar vállalattal egy igen magas valorizációs kulcs alapján valorizációs megállapodást köt és mondjuk 18 millió forintban jelöli meg az ellenértéket, ezt a szovjet felhasználhatja arra, hogy az illető vállalatba ezt a követelését apportként behozza. Ez a magyar gazdasági élet szempontjából igen nagy hátrányt jelentene. Ez egy fiktív követelés elengedése lenne. Ezzel a magyar gazdasági élet egyáltalán nem nyugodna meg. Magyarországon a szovjet érdekeltség 60%-os. Ha ennek követelése a Szovjetunió rendelkezésére áll, egy alaptőkeemelés kapcsán, mivel a magyar részes a tőkeemelés jogával nem élhet, ez a szovjet fél arányát megváltoztatná. Végül a 100%-os szovjet vállalatnál is vannak veszélyek, mert a vállalatnak ezt a követelését a Szovjetunió elengedheti és ebben az esetben ez a követelés nyereségként jelentkezik és mint ilyen transzferálható. Ezek voltak azok a szempontok, amelyek miatt a magyar delegáció igyekezett odahatni, hogy az átalányösszegbe foglaltassanak bele a szovjet és szovjet-magyar vegyes vállalatok tartozásai is, hogy ezzel az anyagi tehervállalással végül is ezek a kérdések lezáródjanak. Ez volna tehát a helyzet a legnagyobb jelentőségű problémakörben, ezt tudomásulvétel végett terjeszti elő azzal, hogy a most folyó részletes tárgyalások alapján talán mához egy hétre a pénzügyminiszter már tájékoztatni tudja a minisztertanácsot 23 arról, hogy ez az átalány-összeg miket foglal magában és ebben az esetben kerülhet sor a magyar kormány állásfogla21 mentesíti, feloldja 22 Lásd a [4.] 184. sz. jegyzőkönyv 61. jegyzetét. 23 Lásd a [17.] 197. sz. jegyzőkönyv 30. napirendi pontját.
