Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A kormány politikai és közjogi helye
Erre a baloldali útra szorította a kormányt — és az országot — a kommunista párt, valamint az irányításával a Baloldali Blokkba tömörült szövetségesei: a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt és a Szakszervezeti Tanács. Az 1945. évi választásokon parlamenti többséghez jutott — és ezen a jogon a köztársasági elnököt, a Nemzetgyűlés elnökét, a kormányfőt és több minisztert adó — de a Baloldali Blokkon kívül maradt kisgazdapárt az országban élvezett támogatottsága ellenére sem volt képes irányt szabni az eseményeknek. Sokkal inkább arra kényszerült, hogy a rendkívül céltudatos baloldal igényének megfelelően újra és újra korrigálja a koalíciós kormány politikáját. Ennek fóruma már az előző kormányok idején is a pártközi értekezlet volt. 152 Tulajdonképpen nehéz megérteni, hogy miért tartották fenn a pártközi értekezletek intézményét a koalíciós kormányzás egész időszaka alatt. A pártok álláspontjának egyeztetésére ott lett volna a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, az Országos Nemzeti Bizottság vagy a Nemzetgyűlés politikai bizottsága. Ezek a fórumok azonban teljesen marginalizálódtak: a Nemzeti Függetlenségi Front és az Országos Nemzeti Bizottság az általános demokratikus elvek megfogalmazójává és felmutatójává vált, a Nemzetgyűlés politikai bizottságának tevékenysége pedig egyre inkább a törvények által rábízott közjogi és egyéb feladatok végrehajtásában merült ki. Egy idő után a koalíciós kormányzásban részes valamennyi párt vezére tagja lett a minisztertanácsnak s így önként adódott volna, hogy itt, a minisztertanácsi üléseken egyeztessék álláspontjaikat a pártok. Ekkorra viszont már megerősödött a pártközi értekezletek tartásának a rendszere s a munkáspártok, különösen a kommunista párt, ragaszkodtak a vitás kérdéseknek ebben a körben való előzetes megbeszéléséhez. Ennek oka az lehetett, hogy hallgatólagos megállapodás alapján többnyire azonos számban képviseltették magukat a kormánykoalíció tagjai, miáltal a Baloldali Blokk képviselői — akik álláspontjukat már előzetesen egyeztették — rendre eldöntötték a napirendre került kérdéseket, amelyek mint „koalíciós megállapodások" váltak a további cselekvés irányelveivé, azaz alapját képezték a különböző kormányrendeleteknek, jogszabályoknak. Ezzel a koalíciós politikai technikával volt intézményesíthető az, hogy a többségi kisgazdák ne érvényesíthessék akaratukat és emiatt volt igazán fontos a felhatalmazási törvény időről-időre történő meghosszabbítása is. Ugyanakkor szükség is volt a pártok álláspontjának időnkénti összeegyeztetésére, mivel csak az egyes pártoknak volt programjuk, magának a koalíciónak igazából nem volt. 153 Nem minősíthető valódi koalíciós programnak a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Gerő Ernő és Révai József által kidolgo152 A pártközi értekezletekről lásd DMB mt. jkv. c. kötet bevezető tanulmányának 22. p.-jét. 153 Ezt korábban is ismételten észrevételezték a parlamentben. Lásd többek között Pfeiffer Zoltán (MSZP) és Belső Gyula (pk) felszólalását. (NN VII. k. 638-639. és 686. hasáb - 1947. április 17.)
