Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [8.] 188.1947. július 4.
[8.] 7. [Nyárádi] Pénzügyminiszter: Bemutatja a 2. számú jegyzőkönyvtervezetet. Itt eleve ellentét állott fenn a két bizottság között az osztalék-transzfer kérdésében. A múltkor bemutatta a minisztertanácson az osztalék-transzferre vonatkozó szovjet javaslatot, amit kértek teljes egészében, változatlanul a minisztertanács elé újbóli megfontolás végett terjeszteni. A lényegbevágó eltéréseket nagyjából a múltkor is ismertette, ezek a következők: a szovjet mindenekelőtt nem fogadja el azt az elvet, hogy a részére kifizetésre kerülő osztalékra a magyar jogszabályok szerinti illeték kirovassék. Ok ezeket a szovjet vállalatokat jóvátétel fejében, közjogi alapon kapták és nekik a jóvátételi követelésük egy részét képezi, ilyenformán azt semmilyen teher nem terhelheti. Ugyanígy ragaszkodnak ahhoz, hogy a magyar osztalék-korlátozó rendszabályok ugyanezen indokolás alapján reájuk ne legyenek kiterjeszthetők. A 2. alatti jegyzőkönyvtervezetben az osztalék-transzfer elvének velük szemben való megengedését kérik és ennek a végrehajtását, és végül árulistát csatolnak az 1946-os és 1947-es osztalék-transzfer kiegyenlítésére. Ez egy rendkívül veszélyes kérdés. Az osztalék-transzfer megengedése precedenst jelent, amely a békeszerződés 30. §-a 10 alapján arra fog vezetni, hogy minden egyes külföldi államnak ezeket a jogokat meg kell majd adni, azonkívül pedig részünkre, devizahelyzetünk szempontjából elviselhetetlen terhet jelentene. Miután Bán és Rácz miniszterek annak idején 11 az 1947-es osztalék 50%-ának előlegként való transzferálásába belementek, megmondotta, hogy a magyar kormány ezen túl nem tud engedményt tenni. Ezek után hivatkoztak a potsdami szerző10 Az 1947. évi XVIII. tc.-kel a magyar törvények közé iktatott békeszerződés 30. cikke a következőket tartalmazza: „1. A jelen Szerződés életbelépésétől kezdve Magyarországnak és magyar állampolgároknak Németországban levő javait nem lehet többé ellenséges javakként kezelni s minden ilyen bánásmódon alapuló megszorítást meg kell szüntetni. 2. Magyarországnak és a magyar állampolgároknak azokat a javait, amelyeket a német haderő vagy hatóságok 1945. évi január hó 20. után erőszakkal vagy kényszerrel hurcoltak el Magyarország területéről Németországba s amelyeknek azonossága megállapítható, visszaszolgáltatásra ki kell választani. 3. A Németországban levő magyar javak visszaszállítását és visszaszolgáltatását a németországi megszálló Hatalmak által meghatározandó szabályoknak megfelelően kell foganatosítani. 4. Ezeknek a rendelkezéseknek és a németországi megszálló Hatalmak által Magyarország és magyar állampolgárok javára kiadott bármely egyéb rendelkezésnek érintetlenül hagyásával Magyarország a maga és a magyar állampolgárok nevében lemond minden, Németországgal és német állampolgárokkal szemben az 1945. évi május 8-i állapot szerint fennálló igényről, kivéve azokat, amelyek 1939. évi szeptember hó 1. előtt kötött szerződésekből és más elvállalt kötelezettségekből és ugyanazon időpont előtt szerzett jogokból folynak. E lemondás úgy tekintendő, hogy az magában foglalja a pénzköveteléseket, minden oly kormányközi igényt, amely a háború folyamán kötött megállapodásokból folyik és mindennemű, a háború folyamán felmerült veszteségre vagy kárra vonatkozó igényt." 11 Lásd a [4.] 184. sz. jegyzőkönyv 61. sz. jegyzetét.
