Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A miniszterek
észrevételeivel segítette a munkáspártok törekvéseinek érvényesítését. Javaslatai szinte kivétel nélkül elfogadásra találtak. Ilyen értelemben a koalíciós kormány hasznos tagjának bizonyult. A Szociáldemokrata Párt részéről miniszterelnökhelyettes-államminiszterként a kormányban helyet foglaló Szakasits Árpádnak 86 kevés lehetősége nyílt arra, hogy miniszterelnökhelyettesként szerepeljen. Elsősorban szociális téren voltak kezdeményezései, ezek azonban nem minden esetben voltak megalapozottak. 87 Szereplése főleg arra irányult, hogy támogassa pártja minisztereit az általuk tett előterjesztések s álláspontjuk tekintetében. Ries István 88 igazságügyminiszter pártjának a baloldalához tartozott. Azon túl, hogy a háború utáni kusza jogi viszonyok rendbehozására kellett összpontosítania, helyettesítette egy ideig a pénzügyminisztert a moszkvai szovjet-magyar pénzügyi tárgyalásokon, s bár jogászi alapállásának megfelelően ő is kemény tárgyalófélnek bizonyult, a nemzetközi egyezményeken alapuló szovjet igények maradéktalan teljesítése mellett volt 89 A kormányban az alkotmányos rend, a törvényesség őreként lépett fel. Ilyen alapon fogalmazta 86 Szakasits Árpád (1888-1965) kőfaragó, újságíró. 1903-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt, 1907-től a MEMOSZ tagja. Mind pártjában, mind a szakszervezeti mozgalomban vezető szerephez jutott. Részt vett a Tanácsköztársaság különböző szerveinek munkájában, ezért 1920ban börtönbüntetésre ítélték. 1925-től 1948-ig pártja vezetőségének tagja, 1938 novemberétől a párt főtitkára, 1940 januárjától a Népszava főszerkesztője. Kiemelkedő szerepe volt az ellenállási mozgalomban. 1945 márciusában a Budapesti Nemzeti Bizottság elnökévé, április 2-án az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagjává választották. A törvényhozó testületnek — megszakítással — később is tagja lett. 1945 augusztusától a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke. 1945. november 15-étől államminiszter, 1946. február 4-étől 1948. augusztus 5-éig miniszterelnökhelyettes államminiszter, 1948. február 26-ától egyben iparügyi miniszter. A két munkáspárt egyesülésekor, 1948. június 15-én a Magyar Dolgozók Pártjának elnökévé választották, 1948. augusztus 3-ától 1949. augusztus 23-áig köztársasági elnök, majd 1950. május 8-áig az Elnöki Tanács elnöke. 1950 áprilisában koholt vádak alapján elítélték, majd bebörtönözték, 1956-ban rehabilitálták. 1958. november 26-ától 1965. május 3-áig az Elnöki Tanács tagja. 1959-től élete végéig tagja volt az MSZMP Központi Bizottságának. Számos társadalmi szervezet vezetésében foglalt helyet. 87 Lásd az [5.] 185. sz. jegyzőkönyv 62. napirendi pontját. Az aszály sújtotta gazdák megsegítése érdekében tett kezdeményezéséről a földművelésügyi és a közellátásügyi miniszter kiderítette, hogy nyitott kapukat döngetett, mivel már az összes szükséges intézkedést megtették ([15.] 195. sz. jegyzőkönyv 1. napirendi pont). 88 Ries István (1885-1950) jogi végzettséggel rendelkezett. 1912-től ügyvédi gyakorlatot folytatott. 1919-ben a Közoktatásügyi Népbiztosság munkatársa, majd Bécsbe emigrált. 1924-ben hazatért. 1933-tól 1948-ig ismételten pártja országos vezetőségének tagja. 1945. július 21-étől 1950. július 17-éig igazságügyminiszter. 1945. április 2-től az Ideiglenes Nemzetgyűlés képviselője - s később is tagja a törvényhozó testületnek. 1948-ban pártja főtitkárhelyettese, majd a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének tagja. Több társadalmi szervezet vezetőségében foglalt helyet. 1950. július 7-én koholt vádak alapján letartóztatták. Börtönben halt meg. 1956-ban rehabilitálták. 89 Lásd a [13.] 193. sz. jegyzőkönyv 3. napirendi pontját.
