Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
Bevezetés - - A miniszterek
ként az értelmiségi baloldal többi tagja ellen — mozgalmak indultak a kisgazdapárt különböző szervezeteiben. Számonkérték tőle a paraszti érdekek képviseletét, azaz a párttól idegen érdekek képviseletét vetették szemére. Egyenesen a pártból való kizárását követelték. Ha ezt nem is érték el, az újjáalakított pártvezetőségbe őt sem választották be. Minderre tekintettel 1947 szeptemberében a kisgazdapárt nem kívánta jelölni Ortutayt az új kormányba. A kommunista párt azonban csak az ő segítségével látta biztosítottnak befolyását a kulturális élet terén, ezért ragaszkodott a személyéhez. így végül ő is bekerült az új kormányba. 72 Mihályfi Ernő, 73 a másik baloldali kisgazdapárti kormánytag Ortutayval csaknem azonos helyet foglalt el pártjában. O is a Fórum, illetve az „0" csoport tagja volt, élvezte a baloldal támogatását. A választások utáni kormányalakítás tárcaelosztási aritmetikája azonban feleslegessé tette a Tájékoztatásügyi Minisztérium fenntartását, másrészt minthogy az általa megbízás alapján irányított külügyi tárcára a kommunista párt tartott igényt, nem került be az új kormányba, annak ellenére, hogy mindkét területen voltak számottevő érdemei. Mint tájékoztatásügyi miniszter előkészítette 1848/49 centenáriumának megünneplését, lépéseket tett az ország külföldi propagandájának megszervezése érdekében. Külügyminiszterként ő terjesztette a békeszerződést ratifikálás céljából a Nemzetgyűlés elé, megtette a szükséges intézkedéseket a békeszerződésből folyó feladatok megoldása érdekében. Elsősorban államtitkárai útján bonyolította a csehszlovák-magyar lakosságcserével, a romániai magyarjavak sorsával kapcsolatos tárgyalásokat. Gondoskodott az új kormánnyal való együttműködést megtagadó diplomaták pótlásáról sőt a diplomáciai kapcsolatok széleseb b körű kiépítéséről. 74 72 Vida István i. m. 343-344. pp. 73 Mihályfi Ernő (1898-1972) Budapesten, illetve Szegeden szerzett bölcsész diplomát. A 20-as évektől kezdve újságíróként dolgozott. 1939-ben több értelmiségivel együtt tiltakozott a zsidótörvény ellen. Ugyancsak 1939-ben — Bajcsy-Zsilinszky Endrével együtt — részt vett a Független Magyarország c. lap megindításában, 1942-ben a Történelmi Emlékbizottság megalakításában. 1943-ban belépett a Független Kisgazdapártba, a Polgári Tagozat egyik alapítója. 1947. január 24-étől behívás útján a Nemzetgyűlés tagja 1946-tól a Magyar Újságírók Országos Szövetségének ügyvezető alelnöke, 1947-től elnöke. 1947. március 14-étől szeptember 24-éig tájékoztatásügyi miniszter, s május 31-étől megbízatás alapján egyben ellátta a külügyminiszteri feladatokat is. 1947. augusztus 31-én országgyűlési képviselő lett ismét. 1947. szeptember 24-étől 1948. november 17-éig a Köztársasági Elnöki Hivatal vezetője. 1948. április 17-én tagja lett pártja Politikai Bizottságának. 1948. szeptember 23-ától 1949. április 12-ig az Országgyűlés alelnöke. 1949. augusztus 23-ától az Elnöki Tanács tagja. 1949 júniusától 1950 januárjáig a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. 1951. január 27-étől 1957. április 12-éig népművelési, majd művelődésügyi miniszterhelyettes 1958 szeptemberéig. 1953-tól egyetemi tanár. 1955 májusától a Hazafias Népfront főtitkára. 1957 szeptemberétől a Magyar Nemzet főszerkesztője. 74 Lásd elsősorban a [4.] 184. sz. jegyzőkönyv 16., a [7.] 187. sz. jegyzőkönyv 69., a [3.] 183, sz. jegyzőkönyv 97., a [9.] 189. sz. jegyzőkönyv 65., a [17.] 197. sz. jegyzőkönyv 13. a [21.] 201. sz. jegyzőkönyv 66., a [22.] 202. sz. jegyzőkönyv 17. napirendi pontját.
