Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)
A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [4.] 184.1947. június 19.
vakokat is, akik a felszabadulás után az Egyezmény aláírásáig Csehszlovákiába átköltöztek. A magyar tárgyalók törekvése ebben a vonatkozásban is az volt, hogy már most biztosítékokat szerezzünk abban az irányban, hogy e személyek közé nem vehetők fel olyanok, akik csak ideiglenesen tartózkodtak Magyarországon mint menekültek vagy üldözöttek. Minthogy elvi megegyezés ebben a kérdésben sem volt ez idő szerint elérhető, a cikk csak eljárási szabályok megállapítására szorítkozik, valamint annak a leszögezésére, hogy a csehszlovák részről beszámítani kívánt személyek névjegyzékének és az azzal szemben magyar részről tett észrevételeknek az ismeretében a két kormány képviselői meg fogják állapítani azokat az elveket, amelyek szem előtt tartásával a vegyesbizottság az egyes eseteket el fogja bírálni. A Jegyzőkönyv negyedik része az Egyezmény IV cikkének értelmezésével és végrehajtásával foglalkozik. Az erre vonatkozó 17. § azt a szabályt állítja fel, hogy a Csehszlovákiába való áttelepülésre jelentkezett szlovákoknál a természetes népmozgalom (születések, halálozások, házasságkötések) által előidézett változásokat figyelembe kell venni és hogy a jelentkezés után házasságra lépett házastársak és a jelentkezés után született gyermekek az érvényesen jelentkezett családfővel együtt szintén áttelepülhetnek. Hasonló rendelkezéseket tartalmaz fordított viszonylatban a Jegyzőkönyv 20. §-a. A Jegyzőkönyv ötödik része az Egyezmény V cikkének értelmezésére és végrehajtására vonatkozólag létrejött megállapodásokat foglalja magában. Amint ismeretes, az Egyezménynek ezen cikke arról rendelkezik, hogy a Magyarországról Szlovákiába áttelepülő személyekkel egyenlő számban Csehszlovákia magyarokat telepíthet át Szlovákiából Magyarországra. Ebben a kérdésben is sok vita volt a vegyesbizottságban, amennyiben szlovák részről azt a helytelen álláspontot foglalták el, hogy a Szlovákiából Magyarországra áttelepíthető [magyar] nemzetiségű személyek számának megállapításánál nem a tényleg áttelepült magyarországi szlovákok száma, hanem az áttelepülésre jelentkezett szlovákok száma az irányadó, tekintet nélkül arra, hogy a jelentkezett személy valóban áttelepült-e vagy nem. A csehszlovák tárgyaló bizottság ebben a kérdésben is elhagyta az eredeti álláspontját és ez tette lehetővé, hogy a Jegyzőkönyv 18. cikke az áttelepíthető magyarok számának megállapítására a következő, az Egyezmény szempontjából helyes módszert állítja fel: Az áttelepíthető magyarok számát úgy kell megállapítani, hogy kiinduló pontul a Magyarországon áttelepülésre érvényesen jelentkezett szlovákok közül tényleg áttelepült szlovákok számát kell venni. Ehhez a számhoz hozzá kell adni az Egyezmény I. cikkéhez tartozó függelék harmadik bekezdése alá eső személyeket, vagyis azokat a magyarországi szlovákokat, akik az Egyezmény aláírása előtt Magyarországról Szlovákiába átköltöztek és az így nyert összegből le kell vonni azoknak a szlovákiai magyaroknak a számát, akik az
