Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A minisztertanácsi jegyzőkönyvek - [4.] 184.1947. június 19.

legjelentősebb eredményét képezte. Ez a véghatározat ugyanis a lakosságcsere Egyezmény rendelkezéseinek megfelelően lehetővé teszi az áttelepülőknek, hogy ingóságaikat minden korlátozás nélkül magukkal vihessék. Ennek ered­ményeképpen az áttelepülő mezőgazdák máris igen jelentős élő és holt mező­gazdasági felszerelést, állatokat és gépeket hoztak át Magyarországra, ami nemcsak exisztenciájuk megalapozásához nyújt kellő feltételeket, hanem az állatban és mezőgazdasági gépekben szegény mezőgazdaságunk részére felbe­csülhetetlen értékkel bír. Az ingók átvitelére nyújtott korlátlan lehetőség lehe­tővé teszi az áttelepülők számára azt is, hogy készpénzükért árukat vásároljanak és ily módon vagyonukat előnyösebben transzferálhassák Magya­rországra, mintha azt a transzfermegállapodás 101 keretén belül tennék. Ennek a lehetőségnek azonban, bár az az áttelepülőkre nézve kétségtelenül előnyös, általános pénzügyi és közgazdasági szempontokból hátrányai vannak, mert ily módon a transzfer-számlára történő befizetések csak jelentéktelen összegeket tesznek ki, másfelől az áttelepülőknek a pillanatnyilag kínálkozó lehetőségek­hez igazodó áruvásárlásaiból adódó burkolt árubehozatal keretében olyan cik­kek jönnek Magyarországra, amelyekre a magyar köztársaságnak különösebb szüksége nincsen. Erre való tekintettel hivatali elődöm és Clementis államtit­kár megállapodtak abban, hogy a vegyesbizottságot olyan határozat hozatalára fogják utasítani, amely a szállításból bizonyos nagyobb terjedelmű és a szállítás költségeivel arányban nem álló értékű árukat kizár. II. A Jegyzőkönyv hat fejezetben az áttelepülés lebonyolítására vonatkozó rendelkezéseket, a vegyesbizottság további működésére vonatkozó szabályo­kat, a lakosságcsere Egyezmény I., IV és Y cikkeinek 102 értelmezése és végre­által elszállítható termény, vetőmag, irattár, készpénz, történelmi vagy műemlék tárgyak, áruk, gépek kérdését szabályozta, hangsúlyozva, hogy a hatóságok által igénybe vett ingóságok árát az áttelepülőnek ki kell fizetniök, s hogy az áttelepülő szabadon értékesítheti azokat az ingóságait, amelyeket nem kíván elszállítani. Az V pont az áttelepülők ingó és ingatlan vagyonára kirendelt nemzeti gondnok (narodny spravca) kirendelésének megszűnéséről és elszámoltatásáról szólt. Ennek alapján a kirendelés azonnali hatállyal megszűnt, a megmaradt vagyonról — a tulajdonos és az általa megjelölt két tanú jelenlétében — a gondnoknak leltár és jegyzőkönyv alapján el kellett számolnia, az esetleges károkat azonnal készpénzben ki kellett fizetnie. A kár megtérítése előtt az áttelepítést nem lehetett végrehajtani, viszont jogot kapott az áttelepülő, hogy ez alatt az idő alatt — megélhetése érdekében — foglalkozását folytathassa. A VLT. pont az ingóságok értéke­sítéséről intézkedett, lehetőséget adva arra, hogy utólag, meghatalmazott útján kerüljön sor erre. Utólagos értékesítés esetére azonban kimondta, hogy a befolyt összeg nem fizethető be a készpénz átvitelére szolgáló számlára. A VIII pont egyes részletkérdésekről, így a jószágok járlatlevelének kiállításáról szólt. A LX. pont az ingóságok összeírására vonatkozó korábbi véghatározat módosí­tását írta elő; végül a feladat barátságos, jóindulatú lebonyolítására szólította fel a hatóságokat. 101 A transzfermegállapodás kifejezést tulajdonképpen a lakosságcsere megállapodás jelölésé­re használták. 102 A jegyzőkönyvet lásd a 4/d. sz. mellékletben. Az 1946. évi XV tc.-ként a magyar törvények közé iktatott magyar-csehszlovák lakosságcsere egyezmény I. cikke kimondta, hogy minden Ma­gyarországon állandó lakóhellyel bíró szlovák és cseh nemzetiségű személy, aki a Csehszlovákiába

Next

/
Oldalképek
Tartalom