Szűcs László: Dinnyés Lajos első kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1947. június 2. - szeptember 19. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 36. Budapest, 2000)

A Magyar Kommunista Párt előzetes véleménye a kormányprogramról

csak a baráti Jugoszláviára, melynek hősi népe — Tito marsallal az élén — az utolsó két esztendő folyamán annyiszor adta tanújelét annak, hogy a demokratikus magyar népben más szomszédot lát, mint Horthy úri Magyarországában. Vonatkozik ez Romániára, melynek miniszterelnökét néhány héttel ezelőtt volt szerencsénk fővárosunkban üdvözölhetni. Áll ez Csehszlovákiára is, melylyel nemrégiben véglegesítettük az önkéntes népcserére vonatkozó egyezményt, abban a reményben, hogy a szlovákiai magyarság demokratikus jogainak biztosítása után, végleg helyreáll a két egymásra utalt szomszéd nép egészséges jó viszonya. De különösen áll ez új szomszédunkra a hatalmas Szovjetunióra, mely sok tízezer hősi fiát áldozta fel azért, hogy leverje a magyar nép kezéről a német fasiszta bilincset. A magyar földben nyugvó vöröskatonák elhullajtott vére a záloga annak, hogy azt az őszinte és baráti viszonyt, amely a Szovjetunióval kiépülőben van, nem engedjük többé megzavarni stb. Feltétlenül meg kellene bélyegezni a disszidens és hazaáruló diplomatákat és a demokráciával, meg a néppel összenőtt képviseleteket kell követelni. A belügynél (10. oldal kezdete) nem említeném a népi kollégiumokat, ezeket közoktatásnál venném elő, annak hangsúlyozásával, hogy fejlesztésük a parasztság és a munkásság bekapcsolását jelenti a nemzeti kultúrába, ahonnan a régi rendszer kizárta őket. A rendőrségnél (utolsó bekezdés) megemlíteném a demokratikus parasztifjak bevonását a rendőrtisztikarba. A földmívelésügynél jóval többet szólnék az új gazdákról, és az egész szakaszt a többi tárcákhoz arányosítva lerövidíteném. A pénzügynél jobban kihangsúlyoznám azt a tételt, hogy a tehetősebbeket az eddiginél hasonlíthatatlanul jobban bele kell vonni a közteherviselésbe. („Fizessenek a gazdagok.") A19. oldal második bekezdésénél a külföldi kölcsönökről úgy nyilatkoznék, hogy örömmel fogadunk minden ilyen kölcsönt, ha nincsen politikai feltételekhez kötve. A békeszerződésben lefektetett jóvátételről, mely súlyos gondot jelent a magyar nép számára, meg kellene említeni, hogy mint eddig, a jövőben is vállalt kötelezettségeinknek megfelelően, pontosan akarjuk teljesíteni. Itt elhagynám a nagyhatalmak jóindulatú megértését, valamint a 400 000 fontos angol ajándékot is. Vallás és közoktatás kérdésénél lehetetlen hallgatni a szabad vallásoktatásról. Azt kellene mondani, hogy ezt a kérdést a kormány az erre illetékes egyházi hatóságokkal egyetértve, közmegelégedésre akarja és fogja megoldani. Az állami tankönyvek kötelező használatáról is meg kellene emlékezni, erősen aláhúzva annak gazdasági jelentőségét (olcsó stb.) is. A közellátásnál feltétlenül élesebben a beszolgáltatását eltörlését, [sic!] A végszóban a nemzeti demokratikus erők összefogását és a demokratikus koalíciót erőteljesen ki kellene hangsúlyozni. A végén néhány meleg közvetlen mondat a Nemzetgyűlés tagjaihoz arról, hogy a magyar nép elvárja tőlük, hogy egyedül és kizárólag sokat szenvedett hazánk talpraállításának és felvirágozta-