A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

KISS DEZSŐ elvtárs: Szóval lényegében ebben az évben februárban volt szó róla, se a tavaszi vetésnél, se az őszi vetésnél ezek a dolgok komolyan nem kerültek előtérbe. Ez az egyik dolog, lehet, hogy nincs igazam. A másik dolog a kukoricának a hozama. A felvásárlásra be van tervezve 35% vagy 37% növelés, a kukorica hozama lényegében, valami kevés eltéréssel, marad a régi. Hát akkor minek csináljuk azt a sok hibridüzemet, meg nagyüzemi gazdálkodást, ha ugyanott maradunk a kukoricával, ahol voltunk? A szovjet elvtársak mondták meg itt, hogy sehol a világon nincs olyan lehetőség a kukoricatermesztésre, mint Magyarországon, ugyanakkor — bár nem értek hozzá — azt látom, hogy előrejutás nincs. Van három észrevételem még. Az egyik az életszínvonallal kapcsolatos, erre még kitérek. A másik kérdés, amit a Friss elvtárs nagyon optimistán elmondott a biztató eredményekről, én nagyon örülök a biztató eredményeknek, de azért úgy van, hogy minket már annyiszor megbiztattak, [sic!] és két év óta a gazdasági helyzet nem a javulás felé, hanem egy kicsit a romlás felé halad, az összes eredményeivel együtt. Én kérek engedélyt, hogy erre részletesebben kitérhessek. És ezekben az őszi eredményekben az őszi hajrá, az év végi hajrá van nagyon nagy részben. 1960-ban a termelés ütemessége romlott, a negyedévekben a hajrá az állandóan növekszik, a negyedévi visszaesés állandóan növekszik, és világos, hogy a határozatok nyomán az év végi hajrá megemelése és az egész dolog az nagyon nagy ösztönzést ad, hogy az év végit jól zárjuk le. [sic!] Itt akkor lehetne tiszta képet kapni — és nyilvánvalóan javulást —, hiszen dolgoztunk érte, hogyha azt a tavalyi meg az előző év végi felfutásokat hasonlítjuk pontosan össze. Még egy megjegyzésem van ehhez, azokat a szovjet szállítások, megemelt szállítások, ami számunkra, elvtársak, egyáltalán nem jelent könnyebbséget, az én véleményem szerint. Könnyebbséget jelent gazdaságilag pillanatnyilag, hogy a mi ügyetlenségünket, meg a rossz munkánkból valahogy kihúzzuk magunkat. Én azt a következtetést vonom le, elvtársak, hogy a mi felelősségünk növekszik meg. Egész politikai felelősségünk ezzel az üggyel. Mert ez azt jelenti, ahogy itt mondta Magyarországon Hruscsov elvtárs, hogy egyszerre lépünk a kommunizmusba, és ebből a józan munkás is azt a következtetést vonta le, hogy fogjuk meg a dolog nehezebbik részét, és gyerünk előre. Minden erőnket arra adjuk, hogy jobban dolgozzunk....

57 hogy többet tudnak adni a szovjet elvtársak, és már kész a tervük, és mért tudnak adni, és esetleg még mehetünk, [sic!] ez azt jelenti, hogy ez a távolság gyorsabban nő. A szovjet elvtársak sokkal jobban dolgoznak, mint mi, elvtársak. Mások az arányok, az világos, de én ezt a következtetést vonom le, és nekünk úgy kellene dolgoznunk, hogy mind kevesebb [et] és kevesebbet vegyük őket igénybe. Az 1961-es tervvel kapcsolatban szóvá tenném még a következőt. Nem bánom, akármilyen terv van, csak legyen terv. Ezeket a terveket le lehessen bontani az üzemekre, és a Központi Bizottság kötelezze a gazdasági szerveket és a pártszerveket arra, hogy az üzemi lebontott tervek tükrözzék azokat a főbb elgondolásokat, amelyeket a párt határozatai előírnak. Ezeket hamarosan tárgyaljuk meg termelési tanácskozásokon. Emellett az 1961. évi tervről lehetne politikai ismertetést is adni, és egyszeriben, egyvonalban szakmailag is, meg politikailag is azt mondanánk, nézzétek emberek, itt van a feladat, és akkor az év hátralevő tíz hónapjában a figyelmet teljes egészében arra lehetne fordítani, hogy hogyan hajtsuk végre ezeket a terveket. Mert ez nagyon hiányzik nekünk egyelőre. 962