A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A hangsúlyt elsősorban az első részre, az exportra kell fektetnünk, figyelembe véve a fizetési mérlegnek, mint jeleztem, még nem teljesen kielégítő helyzetét. De a legfontosabb, hogy ezeket a tartalékokat megfelelően realizáljuk, és megfelelően használjuk fel. Ez tehát azt jelenti, jól felhasználva ezekből a népgazdaság nagy hasznot húzhat, s ezek nemcsak a népgazdaság további megszilárdulását, de az életszínvonal emelkedését is szolgálhatják. Másrészt ha nem tudjuk őket jól fel­használni, ha tehát tervszerűtlenül vagy éppen a terv irányával ellentétesen hasz­náljuk fel, akkor ezek gondjainkat is tetézhetik. Talán nem felesleges ezt elmondani, az idei tapasztalatok is figyelmeztetnek arra, hogy az ilyen veszélyek fennállnak. Hogyan jelentkezhetnek ezek? Pl. a tsz-fejlesztésben, ha mi nem tart­juk magunkat az elvtársak által is megvitatott, kitárgyalt számokhoz; ha megen­gedjük, hogy itt túlmenjünk a terveken, nagyobb terheket vállaljunk magunkra annál, ami megvan tervezve; hogy lényegesen nagyobb vásárlóerő jelentkezzék, de az állami bevételek kisebbek legyenek, és a beruházások vonalán is olyan nyomás érvényesüljön, ami nagyobb beruházást erőszakol ki, akkor természetesen rosz­szabbra fordul a helyzet a tervezettnél. Vagy ha az iparban mi nem helyezünk megfelelő súlyt arra, hogy a termelés emelkedését valóban az előírt mértékben, tehát kb. 2/3 mértékben a termelékenység emeléséből hozzuk, ha megengedjük a létszámok felfutását és ezzel kapcsolatban a vásárlóerőnek a tervezettnél jóval erősebb növekedését anélkül, hogy ez megfelelően a termelésben realizálódna, akkor ugyancsak megismétlődhetnének bizonyos fokig az idei hibák, és növeked­hetnek az idei gondok. Ezért rendkívül nagy jelentősége van annak, valóban gon­dosan ügyeljünk rá, hogy a terveket miből, milyen területen, hogyan teljesítik túl. Bizonyos fokig mindezeknél a felsorolt, ismertetett tartalékoknál nagyobb tar­talékokat jelentenek — bár nem összegezhető ezekkel a tartalékokkal, mert más­fajta dolog —, ha mi a helyes gazdaságpolitikai vonalat továbbvisszük, tovább tudatosítjuk. Elsősorban magában a pártban, pártfunkcionáriusaink, KlSZ-funk­cionáriusaink között. De ezen túlmenően az ő közvetítésükkel és a szakszervezet közvetítésével a legszélesebb tömegekben, és valóban a legszélesebb tömegek tá­mogatását nyerjük meg ennek a gazdaságpolitikának a következetes és jó végrehaj­tásához. A befejezéshez értem, elvtársak. Azt szeretném megemlíteni, az elmúlt hetek­ben voltak fejlődésünkben bizonyos örvendetes jelenségek, amelyek arra mutat­nak, hogy már ez a kevés is, amit eddig tettünk, mert eddig inkább beszéltünk, mint tettünk, ez a kevés is hozzájárult ahhoz, hogy bizonyos jelenségek egészsége­sebb irányba menjenek. Részben nemcsak ennek a következménye, ami mutatko­zik. Persze nem minden területen. Ha az első 11 hónapnak a számait nézzük, kiderül, ebben az évben is az ipari termelés emelkedésének 6,7%-át a létszámemel­kedés adta, 5,9%-át a termelékenység emelkedése, tehát 52%-ot a létszám, 48%-ot a termelékenység. De van egy sor pozitív jelenség is. Első helyen említeném, hogy vállalataink anyagkészlete az egy évvel ez előttihez képest kb. 13%-kal nőtt. Tehát egy évvel ezelőtt elég sokat hallottunk különböző anyagellátási nehézségekről, még az év elején is elég elterjedtek voltak ezek a panaszok, az utóbbi időben ilyen panaszok alig vannak. Persze előfordul a 13%-kal magasabb anyagkészlet mellett is, hogy hiányoznak az anyagok, mindenesetre sokkal kisebb mértékben és sokkal kevesebb helyen, mint egy évvel ezelőtt. De többé-kevésbé a jövő évre a zavartalan átmenet biztosítva van. Ezen belül különös súlya van annak, hogy hengerelt áru­készleteink 13%-kal magasabbak, mint egy évvel ezelőtt. 957

Next

/
Oldalképek
Tartalom