A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Amit itt Molnár elvtárs elmondott, ezekről a segítőkész munkásokról, fiatalokról, akik szintén türelmetlenek, ezek olyan kérdések, hogy azért mi ne tévesszük össze a kettőt, tartsuk számon a leghaladottabb dolgozókat is és a dolgozók százezres, milliós tömegeit is. Mert látni kell mind a kettőt, összetéveszteni a kettőt nem lehet. Van ez is, és van az is. Amit felvetett, hogy a munkások megosztják a munkát, hogy ne legyen elbocsátás, reméljük, hogy ezek a foglalkoztatási problémák, amelyek kísértettek, meg kínoztak is minket, javulni fognak. Hiszen a termelési szint emelkedése szélesebb foglalkoztatottságot jelent, és az ötéves tervnél még inkább így lesz, úgyhogy az a helyzet, ami különösen 1957-ben volt, amikor tényleg elbocsátástól [sic!] és a főnökeik is védték őket, ez a probléma nem fog így jelentkezni, ma már van általában elhelyezkedési lehetőség. Elvtársak, én azt ajánlanám, a KB szavazza meg, hogy a határozatot véglegesítse a Titkárság — szövegezésről van szó — a szétosztott anyagok és a vita alapján. Ami a feladatokat illeti, mi lényegében kettőt akarunk nagyon kihangsúlyozni, ez a népgazdaság kérdése, a másik pedig a termelőszövetkezeteknél átállni a megszilárdításra. Itt, elvtársak, mese, kibúvó nincs, azt mondjuk, tessék mélyebben átgondolni az egészet, és értsék meg, hogy most a pártnak, az államnak, az egész vezetésnek át kell állnia a tömegek szervezéseiről a megszilárdításra. Ezt kívánja az elért eredmény érdeke is. És itt most külön erőltetéssel ne veszélyeztessék a mi dolgainkat. Ahol megkezdték, benne vannak a közepén, vigyék végig, de egyetlen új helyen ne fogjanak ilyen tömeges szervezéshez, és láncreakció címén se bővítsék ki a dolgokat. Meg kell érteni, ez egy országos nagy érdek, magának az ügynek az érdeke. Azt javaslom, hogy ahogyan mi itt egy mondatban kiugróan írjuk, hogy a népgazdaság egypár alapvető mutatójában érjük el az év végére a jövő évi szintet, ugyanilyen kiugró módon kellene odaírni, hogy a Központi Bizottság véleménye az, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomban most a döntő feladat ennek a fejlődésnek a megszilárdítása, hogy ne legyen kibúvó politikailag sem. Es ha a KB egyetért, ezt ajánlanám is. Most mi fog következni a KB ülése után? Mi nem akarjuk előírni a megyei bizottságoknak, kerületi bizottságoknak, hogy milyen formát válasszanak, lehet az kibővített bizottsági ülés, lehet aktívaülés, szűkebb-szélesebb, ítéljék meg, melyik a megfelelő forma, hogyan kapcsolódik az eddigi munkájukhoz. De tény az, hogy ezeket a kérdéseket végig kell vinni, mégpedig egy kicsit olyan formában, hogy ott szó essék a XXI. kongresszusról is, a mi jelenlegi helyzetünkről is, erről a két alapvető feladatról, meg a perspektíva előkészítéséről. A tennivalóknál kívánatos, hogy az illető szerv kicsit a maga területe kérdését is hozzákapcsolja az országoshoz. Mire lehet támaszkodni? Mindenekelőtt a KB határozatára, ami vasárnap jelenik meg,

102 azután a Budapesti Pártbizottságnak lesz egy gyűlése, hogy mekkora sajtóval, arra mi nem vállaihatunk kötelezettséget, mert attól függ, mi fog ott elhangzani, ha nagyon jó dolgok lesznek, nagy sajtója lesz. De azt hiszem, a lényeg az, hogy ott szintén lesz valami rövidebb, egyszerűbb, áttekinthető, érthető határozat.

103 (Közbeszólás: felhívás) Azonkívül a konkrét feladatok szempontjából még fontosabb lesz valószínűleg a SZOT-nak a felhívása. A terv szerint az egyik szerdán lenne, a másik a jövő héten.

104 Úgyhogy talán ez után kellene ezeket a szélesebb üléseket, aktívákat és hasonlókat megszervezni. Ez a három alap: a határozat, a KB[-é], a budapesti és a SZOT-felhívás. Negyedik segédeszközként arra gondoltunk, hogy az itt elhangzott beszámolót odaadnánk a funkcionáriusok egy bizonyos körének ezeknek az üléseknek az elő81