A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

életszínvonal terén van egyenlőtlenség, amit most akarunk részben a családi pótlékkal és mással is a jövőben megoldani. Egyébként itt lesz olyan probléma is, hogy pl. közalkalmazottak olyan dialektikusan [sic!] élnek, de tényleg úgy van, hogy két-három évig szokott emelkedni az ipari munkások reáljövedelme meg a belkereskedelmi] alkalmazottaké, meg a többieké, de a tulajdonképpeni tisztviselőké nem szokott emelkedni. Ott is nagy rés szokott keletkezni s akkor négy év múlva egyet hozunk be, tehát azoknak se olyan nagyon könnyű az életük, mert ott is előfordul négy gyerek is, és ott a túlórát is vékonyabban osztogatják, mint máshol. Lehet, ha Kiss Dezső tanácsát megfogadják, és kültagként egy-egy brigádba beneveznek a gyárban, egy kis mellékkeresetre is szert tesznek. Mi nem feledkeztünk meg azokról a problémákról, és amit felvetettünk a tavalyi határozatban," most is számon tartjuk. A Munka Törvénykönyve késik két éve.

100 Török elvtársnak tudnia kell, hogy ebben a főbűnös a Politikai Bizottság, mert legalább hatszor azon a ponton voltunk, hogy követeltük, hogy már ma fogadjuk el, de mi azt mondtuk, hogy ezt nem lehet olyan egyszerűen elfogadni. Úgy látszik, hogy túl korán született ez a Törvénykönyv, mert ebben olyan részletek vannak szabályozva, hogy minden félévben valamit módosítani kell rajta. Ha most azt akarjuk, hogy valamit módosítunk rajta, annak legyen teteje, és egy ideig szolgáljon is eligazításul, ezért születik olyan nehezen. Most kb. már kialakult, most készül a végrehajtási utasítás, az is nehéz munka. De ez véletlenül olyan, amit én nem nagyon sürgetnék. Inkább legyen olyan, hogy aztán ne kelljen hozzányúlni legalább három vagy négy évig, amíg legalább a szocializmus alapjai le nincsenek rakva. Úgyhogy ezt rajtunk kell reklamálni. Ennek ellenére sok, ott meg nem oldott kérdést a Központi Bizottság, meg a kormány az életben rendeletekkel és egyébbel folyamatában már megoldottak [sic!]. Hogy a Központi Bizottság ajánlja a kongresszus tiszteletére a szocialista munkaversenyt, ezt nem kell belevenni. Nekünk a döntő szó, amit ki kell mondanunk, hogy emberek, gyerünk előre szocialista munkaversennyel, mint népmozgalommal, ez a döntő, és ezt ki is mondjuk. És majd három nap múlva mondja ki egy szerv, hogy a kongresszus tiszteletére. Prantner elvtárs sok helyes dolgot mondott, jó volt hallgatni. Azt is mondta, hogy egyetért a referátummal és a határozattal is, de végül elkezdte magyarázgatni, hogy most nyolc községben folyik az agitáció, meg láncreakció van, meg nem elég ezt ősszel újrakezdeni, már nyáron el kell kezdeni. Az a benyomásom, hogy ők nem nagyon akarják abbahagyni ezt a szervezést. Úgyhogy ezzel a felfogással vitába kell szállni. Általában a megyei titkárok nagyokat hallgatnak, nem akarják leszögezni, hogy általában a megállással és az átorientálással is egyetértenek. Még mindenki egypár napot akar nyerni, pedig itt az egész ügyet kell nézni, elvtársak, és nem azt a bizonyos helyi statisztikát. Amit Kiss elvtárs felvetett, az érdekes, de a képhez hozzátartozik még egy mozzanat, tudniillik először megmagyarázzák, hogy miért nem szabad másod vagy harmadosztályú anyagból valami terméket csinálni, mert a legjobbat kell adni, aztán kiderül, hogy az olcsóbb lenne. Ehhez még hozzáfűzik, igen, de ha van 80 forintért szandál, ki fogja megvenni a 280 forintosat. Ilyen szűk kereskedelmi szemlélettel nem lehet ezeket a dolgokat intézni tovább. Ez az ország és a nép megkárosítása. 78