A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

volt. Ami ugyancsak azt mutatja, hogy ez évben a megszilárdulás ténylegesen ilyen érdemi volt. De ha nem vigyázunk, elvtársak, az előbb elmondott jelenségekre, akkor a bevételkiesések 1,4 milliárdról 2 milliárdra emelkedhetnek, a mostani mérleghiány duplájára emelkedhet. Végül, elvtársak, még egy dolgot szeretnék a földjáradékkal kapcsolatban. Mi tudjuk, hogy a múlt esztendőben nagyon szigorúan vettük, a KB-ban is szó esett róla, hogy minden szövetkezet fizessen földjáradékot, s intézkedéseket is tettünk. Voltak szövetkezetek, amelyek ennek ellenére nem fizettek. Ma is nagyon nagy a nyomás, legalább a régi szövetkezetekben. A törvényben van egy új passzus, ami azt mondja, hogy az FM miniszter és a Szövetkezeti Tanács elnöke engedélyezheti egy évre a földjáradék felfüggesztését. Nekem személyesen mégis az a véleményem, hogy ehhez ne járuljunk hozzá, mert ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy kétezer szövetkezet fog jelentkezni. Ezekben a szövetkezetekben az öregekről senki gondoskodni nem fog, akik nem kapnak nyugdíjat, hanem a földjáradék útján kapják a megélhetésüket, és ez kihatással lesz a többi szövetkezetre, az egész szervezési munkára. De a törvényt, elvtársak, két évvel ezelőtt hoztuk, illetve 1959-ben, 1960-ban nem lehet ilyen mértékben fellazítani. Nekünk az az elgondolásunk, hogy bizonyos pillanatban ezt a földjáradékot, nem most, ne ezek a tagok kapják, hanem majd az egészet szociális célra, az öregek ellátására kell felhasználni. Úgy látom, hogy most ezeken a szabályokon változtatni nem tudunk. SZIRMAI JENŐ elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A jelentéssel, a Kádár elvtárs kiegészítésével egyetértek. Egy-két kérdéshez szeretnék hozzászólni. Az első ilyen, hogy menjünk-e tovább? Figyelembe véve a népgazdaság helyzetét, én azt mondom, hogy igen. Mégpedig nem a Tömpe elvtárs megfogalmazásával, hanem Kádár elvtárs megfogalmazásával. Véleményem szerint nemcsak növénytermelésben, hanem — a megyei tapasztalat bizonyítja — az állat- és az állati termékek felvásárlása területén is az egyéni községekben — a szarvasmarha kivételével — rosszabbul állunk az áruértékesítéssel, mint a termelőszövetkezetnél. Van egy csomó példám, nem akarom a Központi Bizottság türelmét igénybe venni. Elvtársak! Az egyéni parasztokkal az egész megyében 100 sertést kötöttünk le. Ezt is figyelembe kell venni. Tudom, hogy véges a népgazdaság teherbírása. Megyeileg mondjuk olyan értelemben nem érdekel az a kérdés, hogy 600 ezerrel vagy 1 millióval megyünk előre. Végeredményben úgy tekintjük, hogy befejeztük a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Párezer hold van, nem jelentős ez a dolog. De feltétlen, elvtársak, szükséges erről beszélni, mert véleményem szerint, ha figyelembe vesszük, hogy a népgazdaság teherbírása véges, ha a jelenlegi beruházási összeget nem emelik, akkor is lehet állítani, tudunk előrejutni. Javasolnám a Központi Bizottságnak, hogy a rendelkezésre álló keretet adják le a megyének. Bízzák a megyére: hogyan használják fel a keretet, természetesen megbeszélve a párt illetékes osztályával, és az FM-mel. Állítom, hogy célszerűen fel tudjuk használni. Mire gondolunk? Arra, hogy nem szükséges a megalakulás után összehordani az állatokat. Nem szükséges, most azonnal. Ha kint lesz a parasztnál egy ideig, semmi különösebb probléma nem lesz belőle, azért sem, mert férőhelyet sem tudunk még — akármennyi beruházási összeg volna — biztosítani. Mi kiszámoltuk, mikor gyorsan összehoztuk az állatokat, az bizony a termelőszövetkezet gazdasági mérlegét nem javította, hanem rontotta. Vannak nekünk ilyen tapasztalataink, 1959-ben, amikor lényegében egy 810