A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

de azért nagyon fontos, talán alapvető tényező lehetett, az a burzsoá reakciónak és a nemzetközi imperializmusnak 1956-os ellenforradalmi felkelésben szenvedett veresége. Ez nagyon fontos tényező lehetett, mert akiben valamiféle illúzió élt, az kétféle módon is kigyógyulhatott belőle. Először úgy, hogy megértette, hogy ha a kommunistákat félretolják a kormányrúdtól, akkor nem a paraszt-mennyország jön, hanem a régi fasiszta világ. Ezt megértették, ez is kigyógyította őket. Másrészt azokat is kigyógyította, akik azt se bánnák, hogyha ez jönne. Tréfás dolog, hogy itt-ott voltak olyan hangok, ez az öngúny, hogy ilyen parasztok azt dalolták, hogy „nem győzték az angolokat várni, be kellett a tszcs-be állni". Hát ugye ebben öngúny is van, meg mindenféle, a reakció veresége. Ezt mutatja, hogy milyen érdemes agitálni bizonyos távoli kérdésekben is. Pl. voltak középparasztok, akik azzal léptek be most a napokban a tszcs-be, hogy „már Macmillan is elment Moszkvába,

92 meg hallom, hogy az ENSZ főtitkár is oda fog utazni,

93 hát akkor én mit okoskodjak tovább, belépek a tszcs-be". Hát szóval, a nemzetközi tényezők és erőviszonyok is közrejátszottak, ez az érdekes. És általában az a súlyos vereség is, amit a reakció elszenvedett az úgynevezett magyar kérdésben, ez alapvető és döntő tényező. Azért érdemes ezzel foglalkozni, mert ha ezt mind végigvisszük és megértik, akkor azt is értik, hogy mivel magyarázható az, hogy most a győriek még egy-két nap haladékért rimánkodnak, mert már csak egyetlen helységük van a megyében, ami nincs beszervezve. Onnan is adódik ez, hogy az ellenforradalom kérdésében is világosság van, megfelelően lett megvilágítva, megvitatva a kérdés. Még egy ide vonatkozó kérdés: decemberben itt mi vitába szálltunk azzal, hogy a gazdasági feltételek biztosításának a függvénye legyen a falu szocialista átalakítása. Mi azt mondtuk, nem lehet annak a függvénye. Mert azt nem tudjuk soha megcsinálni, hogy előbb az összes szükséges traktor, meg minden csoda legyen kész, és utána fogunk ennek megfelelően szervezést csinálni. Ezt mi nem tudjuk elfogadni, az ilyen kabalisztikus szemléletet. De hogy semmit se törődjünk a gazdasági feltételek megteremtésével, az sem fogadható el. Ezt azért emlegetem, mert még majd vissza kell térnem erre, hogy most a tsz megszilárdítása van-e soron, vagy hogy még szervezgessük még nem tudom én meddig. Mert ha előre nem is lehet tulajdonképpen az összes gazdasági és szervezeti feltételt megteremteni, de utána aztán nagyon sürgősen igyekezni kell maximálisan megteremteni. Es most ez van soron. Még majd kicsit itt vitatkozni is kell. Említettem a kormányzati munkát, annak tanulmányozását, egyszerűsítését, javítását, hogy ne mechanikusan értsék, nem arról van szó, hogy több minisztérium, kevesebb minisztérium, ez egyáltalán nem érdekel minket mint előzetes tétel, hanem valószínű, hogy a vizsgálat azt hozza ki, hogy még a minisztériumok számát is tudjuk csökkenteni. Mi nem ebből indulunk ki, hanem hogy ez mit jelent. Az egész kormányzást vizsgálni kell, itt van egy napi kérdés, még nem is tudtunk rá válaszolni. Vannak termelőszövetkezeti községek, városok, és ott van a mi régi közigazgatásunk, a tanácsapparátus és háromnegyed részben munkanélkülivé vált. A parasztok úgyis megoldják — ez radikális megoldás —, hogy volt egy jó tanácselnökük, akivel meg voltak elégedve, a falu nem túl nagy, csináltak egy tsz-t, megválasztották tsz-elnöknek, és azt mondták, csináld mind a kettőt, vezesd a mi tsz-ünket, és utána majd megcsinálod a tanácselnök munkáját. A kormányzatnak most jelentkeznek bizonyos problémái, Szolnok megyében vannak nagy városok, az egyik 50 000 hold határral. Ott öt vagy hat nagy tsz lesz valószínűleg, de az egész át van fogva és vezetve van, és ott azért nem csekély tanácsapparátus is van. 73