A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

felül történt. A visszafizetések: az a mi akaratunk szerint következett be, mint nehézség. A termelőszövetkezeti fejlődést mi határoztuk el. Tehát nehézség, komolyan nyomja a népgazdaságunkat, ezt mi határoztuk el. Ezt azért részletezem, mert mindezekre gondolni kell, hogy a megoldásokat keressük. A termelőszövetkezeti fejlesztéssel szemben vannak reális ellenvetések. Most itt ismétlem az előbb mondottakat, nem lehet úgy venni, hogy ne hallgassunk meg mi ilyen beszédeket, ezeket meg kell hallgatni és meg kell fontolni. Az 1961. évi beruházás nem bír meg egy komoly termelőszövetkezeti fejlesztés megszilárdításával járó feladatokkal. Nem bír meg. Ez az igazság. Erre én nem mondhatom, hogy hazugság. Mert ha azt mondom, hogy ugyanolyan megszilárdítást tessék beállítani az 1961. évi tervbe, mint volt az 1959. évben, akkor tönkretenném az 1961-es évet, akkor fizetésképtelen lesz az állam. És ez reális megállapítás. Vannak más észrevételek is. Bizonyos nézeteltérések voltak az úgynevezett l-es típussal. Majd még ezzel foglalkozunk. Most vegyük fel terveink közé, hogy l-es típusút is csinálunk? Két ellenvetés hangzott el. Ott elő van írva, hogy gépet kell adni, a másik, hogy nem fog emelkedni a parasztnak az életszínvonala a belépése által az első esztendőben. Ez mind a kettő igaz. De a gépre én azt mondom, hát azért nem a Sión hegyén Mózes véste a kőtáblába, hogy ha valaki l-es típusú szövetkezetet alakít 1960-ban Magyarországon, annak ennyi és ennyi gép kell. Ezt nem akkor határozták el. Ezt mi határoztuk el két, három, vagy négy éve, vagy nem tudom én, hány évvel ezelőtt. És, ha mi célszerűnek tartjuk, mi hozhatunk egy másik határozatot. Azt mondjuk, hogyha megalakult az l-es típusú szövetkezet, nem jár neki ennyi gép, hanem jár nem tudom én mennyi, vagy azt mondjuk, hogy semmi sem jár. Az is előfordulhat. Ezt mi határoztuk el, ez nem az emberek tudatától függetlenül ható társadalmi törvény Bocsánatot kérek, muszáj most mindent komolyan venni. A másik, hogy nem emelkedik ennek a parasztnak az életszínvonala. Azt hiszem, ez is igaz megállapítás. Most belép, aztán ott még nyögdicsél, nem fog emelkedni az életszínvonala egy-két évig. De én mondok valamit. Hát ha nekünk aközött kell, hogy válasszunk, hogy belép az l-esbe, és annak a parasztnak nem emelkedik az életszínvonala a legközelebbi esztendőben, vagy talán kettőben, és aközött kell választanunk, hogy az ország összes dolgozóinak az életszínvonala megtorpan, vagy visszaesett, megmondom, nekem nem lenne nehéz választani. Mert inkább szidjon engem 15 000 vagy 18 000 ilyesfajta paraszt, aki belépett az l-esbe, és csodálkozik, hogy nem is emelkedik olyan gyorsan neki az életszínvonala, mint ahogy egész ország dolgozó népe. [sic!] Hozzá kell tennem, hogy joggal. Hát ezek komoly kérdések. Ugyanez a szemlélet, ez a bizonyos beruházás, ez olyan, hogy a főtézis megvan, hogy menjünk előre, és lényegében fejezzük be a tömeges szervezést. De utána jönnek a holdak, utána jön a 7-800 000 hold. De én már ezalatt a pár nap alatt is hallottam olyan véleményt, hogy helyesebb volna csak 500 000 holdat venni, mert az a bizonyos megszilárdítási tőke stb., stb., csak arra futná. Hát, elvtársak, ez is igaz, és mégis nézni kell ezt, gondolkodni kell ezen, de amikor elhatározás kell, akkor az összes tényezőt együtt kell mérlegelni, és akkor kell választani, hogy mit csináljunk, hogyan. Én azt mondom, hogy ha arról van szó, hogy a mi szocialista álmaink szerint hogyan kellene egy tsz-t megszilárdítani, akkor talán csak 100 000 holdat szabadna elhatározni. Talán még arra se futná. De 778