A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gyedén egyéni parasztok gazdálkodnak, és általában mondva így — ahogy én ezt jellemeztem —, hogy még megtermelték az árut, de a piacra már nem viszik, az államnak nem ajánlották fel. Figyelembe véve, hogy most igen komolyan rá kell beszélni a vetésre az egyénileg gazdálkodó parasztokat, ez azt jelenti, hogy most már hovatovább odajutnak, hogy a saját szükségletre akarnak már csak termelni. Erre vonatkozólag szeretnék egy példát részletezni, mert szerintem nagyon fontos jelenséggel állunk szemben. Nekem, hogy itt pár napja dolgozom, a kezembe került a Párt- és Tömegszervezetek Osztályának egy jelentése Polgár községből. Rendkívül jellemző tények szerepelnek ebben a jelentésben. Elmondják, hogy itt kb. 10 ezer holdon folyik gazdálkodás, valami kétezer holdnyi, vagy attól kevesebb termelőszövetkezeti föld és nyolc ezer holdnál valamivel több egyéni gazdák birtokában van, és itt egyéni gazdálkodás folyik. Mégpedig valamivel több mint kétezer körüli parasztról van szó, átlagban négy hold földjük van. Ezeknél az embereknél az történt — a kenyérgabonánál — (itt nem történt változás a legutóbbi kampány során), a múlt esztendőben kb. 800 q gabonát adtak el az államnak, erről a nyolcezer holdról. Ha kiszámítják, akkor ki fog derülni, hogy igen kevés gabonát adtak el a múlt esztendőben. Ebben az évben azonban csak 147 q gabonát adtak el az államnak nyolcezer kataszteri holdról. Az természetesen nem mind gabonával van bevetve stb., de holdanként számítva csak 6,1 kg gabonát adtak el az idén az államnak, azt hiszem, ez eléggé mutatja, hogy mi a helyzet. Ehhez vegyük hozzá azt, hogy ez nem egyedülálló község az országban, ilyen község van több. Én nem tudom persze pontosan, hogy mi a helyzet más községekben, de Fehér elvtárs is említette, hogy hozzávetőleg 800 község van az országban, ami körülbelül így néz ki a társadalmi struktúrát illetően. Feltehető, hogy a jelenség hasonló a többi községnél is. Én általában úgy nézem az embereket, a parasztokat is, hogy ebből én nem azt következtetem, hogy ezek a népi demokratikus rendszer, vagy a szocializmus ellenségei. Ezek énszerintem rendes dolgozó emberek, parasztok. Azonban a társadalmi fejlődés jelenlegi szakaszában, gondolkozásmódjuk, politikai öntudatuk, állampolgári kötelezettségeiknek tudata ilyen fokon áll, hogy ebből ez jön ki. Ennek vannak olyan kis apróbb vonásai, amelyek még a nagy képnél is kellemetlenebbek. Például: hogyan jött össze ez a 147 q gabona, amit az államnak eladtak? Ez kivétel nélkül úgy jött össze, hogy az egyénileg gazdálkodó parasztok jelentős része gabonában fizette az adót, azt a bizonyos gabonában fizethető adót. Úgy történt, hogy miután ezt lemérték, hol egy fél zsák, hol a zsák alján valamicske maradt, erre azt mondta az a parasztember, hogy ezt már nem viszem haza, ezt felajánlom az államnak. így adtak el két meg három kg búzákat az államnak. Ez rendkívül kellemetlen, veszedelmes és káros dolog. Súlyos hibának tartom azt, h°gy egyáltalán átvették az államot képviselő emberek az ilyen gabonát, akár felvásárlók azok, akár bárkik. Gondolkozásuk, vagy öntudatuk, vagy valamijük kellett volna, hogy legyen ezeknek az embereknek, hogy azt mondják, kérem, itt félreértésről van szó. A Magyar Népköztársaság, a magyar nép állama, az nem templomi koldus. Tisztelt paraszt testvérem, vidd haza, és add a galamboknak, vagy a tyúkoknak, vagy csinálj vele, amit akarsz. Ez az állam tekintélyének olyan hallatlan rombolása, hogy két meg három kg gabonákat ajánlanak, és hogy elfogadják. Ezt nem lehet megtenni. A tsz-mozgalomtól függetlenül mi a keserves még ebben a dologban? A Minisztertanácson került ez szóba, és én ott is kénytelen voltam beszélni, de itt illetékesebb helyen vagyok. A szomorú az, hogy ez a PTO jelentés, ez egy három héttel korábbi adathelyzetet tükrözött vissza. Mi ismerjük a 772