A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

sok részére is a cél, az az életszínvonalemelés, ami általános, és az az életszínvonalemelkedés, ahogy az egyén iparkodik. Ahogy az egyén többet akar termelni, a saját technikai és egyéb tudását emeli, és nem az, hogy neki négy-öt vagy hat gyereke van. Szóval félreértés, elvtársak, ne essék — nekem is négy gyerekem van odahaza, hát tudom azt, hogy milyen gond —, de én azért politikai kérdést is felvetek, amikor gyakorlatban meg akarjuk ezt a dolgot oldani. Befejezem, elvtársak, azzal, rendkívül nagy teher van rajtunk, a pártszervezeteken, vagy azokon az embereken, akiket a párt az úgynevezett pártszervezetekbe küldött, hogy ott kell dolgozni. Én azt hiszem, nagyon alá kell húzni azt a dolgot — ez a mi általános véleményünk —, hogy a megcsontosodottság ellen, a megszokottság ellen nagyon kell harcolni. Ez a mi legnagyobb akadályunk, a régi vezetési forma, emberekhez való viszonyunk, erről le kell szokni, és ez, elvtársak, nálunk is megvan bizonyos értelemben. Véleményünk az, hogy nagyon komoly mértékben megvan a gazdasági vezetésnél is. És nekünk az lenne a kérésünk, nagyon komolyan javult a viszony a miniszter elvtársak, miniszterhelyettes elvtársak és egyéb fent dolgozó elvtársakkal, segítsenek egy kicsit, hogy még jobban segíthessünk, hogy lent meg tudjuk oldani ezt a dolgot, hogy politikai indokkal is menjen a munka. Én, elvtársak, azt tudom ígérni a magunk részéről, a magam részéről, mindent el fogunk követni, hogy a Központi Bizottság határozatát végrehajtsuk. KISS KÁROLY elvtárs: Kádár elvtárs zárszava következik. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Kedves elvtársak! Előbb néhány általános kérdésről kell szólnom, ami bizonyos értelemben kiegészítése lenne az egyébként kimerítő referátumomnak. Sok kérdés gyűlt össze, és azt hiszem, nekünk itt nem a fő elveken kell vitatkoznunk, és helyes, ha sok gyakorlati kérdésről is szó van. A képhez, amit én itt vázoltam, hogy milyen tényezők jellemzik a helyzetünket, sok minden egyéb is hozzátartozik, de további részletekbe nem tudtunk menni. Úgyhogy én azt ajánlom a Központi Bizottságnak mint testületnek, az elvtársaknak, akik itt jelen vannak, hogy vegyék figyelembe, ami a kép kiegészítéséhez tartozik. Pl. Szurdi elvtárs szóvá tette, hogy a januári visszaesés bizonyos mértékig nagyobb, mint a szokásos. Ezt figyelembe kell venni, és ebből adódnak természetesen tennivalók, végrehajtások [sic!]. A tsz-szervezés hibái között is van egynéhány olyan, amiről nem beszéltem, de egyet még megemlítenék, hogy nehogy még egyszer ezt csináljuk. Hogy honnan, honnan nem, területi szervektől-e vagy központi szervektől fordultak bizonyos tanintézetekhez, pl. az Állatorvosi Főiskolához és más ilyen szakiskolához,

87 valakik olyan javaslattal, hogy függesszék fel a tanítást, és a hallgatókat küldjék haza. Ez több tanintézetnél előfordult, azonnali rendkívül rossz hatással. Ti. ezek a fiatalemberek nincsenek úgy benne a mindennapi harcban, ami ma a falun, meg egyebütt van, sok mindennek a nyoma még a fejükben benne van, ami 1956-ban a felszínen csapkodott, tehát az első reagálás az volt, hogy az Állatorvosi Főiskola hallgatóinak egyik csoportja kihallgatásra jelentkezett nálam, Dobi elvtársnál és másoknál. Az egyik fő terjesztője volt annak, hogy mi történik a falun, miért küldenek minket haza stb., stb. El kell képzelni, hogy ha ezek történetesen hazamennek, mit segítettek volna. Rontottak volna. Úgyhogy az ilyesfajta dolgoktól, hogy intézmények szüntessék be a működésüket, hogy az embereket mozgósítsuk valahova a világba — mert hát ezek a világ minden sarkából kerültek össze —, azt hiszem, a jövőben tartózkodnunk kell, vagy ha ilyennek az igénye mégis felmerül, akkor ennek az engedélyezését a Központi Bizottság vagy a kormány hozzájárulásától tegyük függővé, mert különben nagy zavart csi69