A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

12 1960. május elsején a Szovjetunió légterében lelőttek egy amerikai kémrepülőgépet. Az incidens ellenére elutaztak Párizsba a nagyhatalmak kormányfői a május 16-ára kitűzött csúcsértekezletre. A szovjet delegáció azonban nyilvános elégtételt követelt az amerikai hatóságoktól, amelyet azok nem teljesítettek, ezért a csúcstalálkozó elmaradt. 13 A tanácskozáson részt vett 12 párt: Albán Munkáspárt, Bolgár Kommunista Párt, Koreai Munkapárt, Csehszlovákia Kommunista Pártja, Kínai Kommunista Párt, Lengyel Egyesült Munkáspárt, Magyar Szocialista Munkáspárt, Mongol Népi Forradalmi Párt, Német Szocialista Egységpárt, Román Munkáspárt, Szovjetunió Kommunista Pártja, Vietnami Dolgozók Pártja. 14 „Éljen a leninizmus!" Megemlékezés Lenin születésének 90. évfordulójáról (Magyarul megjelent a Mai Kína 1960. május 25-i számában.) L. MOL-M-288. f. 9/1960/88. 6. e. 15 A Szakszervezeti Világszövetség (SZVSZ) Párizsban 1945. október 3-án tartotta alakuló ülését. Az amerikai AFL-en kívül valamennyi jelentős szakszervezeti szövetség tagja lett. 1949-ben a londoni kongresszuson kiváltak a nyugati demokratikus szakszervezetek. Az SZVSZ székhelyei: 1951-ig Párizs, 1956-ig Bécs, majd Prága. Két kongresszus közötti időszakban a Főtanács irányította tevékenységét. 16 Saillant, Louis (1910-1974) francia szakszervezeti vezető, a CGT titkára. 1945 és 1968 között az SZVSZ főtitkára majd tiszteletbeli főtitkára. 17 Brutyó János volt ekkor a SZOT főtitkára. 18 Grisin, Viktor Vasziljevics (1914-) szovjet kommunista, szakszervezeti vezető. 1956 és 1967 között az SZVSZ alelnöke, a Szovjetunió Szakszervezeti Központi Tanácsának elnöke, 1967-től 1985-ig a moszkvai városi pártbizottság első titkára. 1961-től 1971-ig az SZKP Politikai Irodájának póttagja, 1971-től 1986-ig tagja. 19 Frachon, Benőit (1893-1975) francia szakszervezeti vezető, 1945-től 1967-ig a CGT főtitkára, majd 1975-ig elnöke. 20 Liu Sao-csi (1898-1973) kínai kommunista, 1959 és 1968 között a Kínai Népköztársaság elnöke. 1949-től 1953-ig az SZVSZ alelnöke. 21 Teng Hsziao-ping (1904-1997) kínai kommunista politikus, Kína egyik legbefolyásosabb személyisége. Többször elmozdítják vezető beosztásaiból. A párt KB főtitkára, illetve titkára 1953-1967 között, többször KB-, PB-tag. 22 Sárga szakszervezet: 1913-ban alakult szakszervezeti szövetség az ún. Amszterdami Internacionálé. Elnevezése megkülönböztette az osztályharcos vörös szakszervezetektől. 23 A Népszabadság 1960. június 10-én adott hírt az ott elfogadott határozatokról és nyilatkozatokról: „Véget ért a Szakszervezeti Világszövetség Főtanácsának ülésszaka." (MOL-M-288. f. 9/1960/39. ő. e.) 24 Sándor József vezetésével 1960. június 17-e és július 4-e között tartózkodott Pekingben a magyar pártmunkás küldöttség. Az útról készített jelentést 1. MOL-M-288. f. 11/691. ő. e. 25 A kipontozás az eredeti szövegben szerepel. 26 Kozlov, E Romanovics (1908-1965) szovjet politikus, 1952-től SZKP KB-tag, 1960 májusától 1964-ig a KB titkára. 27 Kuusinen, Ottó Vilhelmovics (1881-1964), a Finn Kommunista Párt alapító tagja. 1940 és 1958 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának, illetve a Karéi-Finn Szövetséges Köztársaság Legfelsőbb Tanácsának elnöke. 1957-től az SZKP KB titkára. 28 Poszpjelov, Pjotr Nyikolajevics (1898-1979) szovjet történész, 1953-1961 között KB-titkár. 29 Pontosabban: 12. 30 Utalás az 1960. május 15-18. között Párizsban megtartott francia-brit-szovjet megbeszélésekre De Gaulle, Macmillan és Hruscsov részvételével. Az erről készült feljegyzést 1. MOL-M-288. f. 9/1960/27. ő. e. 31 Helyesen Peng Csen (1901-1979) kínai politikus, 1945-től a KKP KB és PB tagja. 1949 és 1966 között a pekingi PB első titkára, 1951-től 1966-ig Peking polgármestere. 32 Zsivkov, Tódor Hrisztov (1911-1998) bolgár kommunista. 1954-1981 között a BKP első titkára, majd 1989-ig főtitkára. 1971-1989 között az Államtanács elnöke (államfő). 33 A „nagy ugrás politikája": A KKP VIII. kongresszusán elfogadott új gazdaságpolitikai irányvonal elnevezése. Célja ugrásszerű gyorsasággal felszámolni Kína gazdasági elmaradottságát. Az elképzelések szerint három éven át az ipar és a mezőgazdaság termelését évenként megduplázzák. A „nagy ugrás" kudarcáról 1.: Jordán Gyula: Kína 1962-1965: „kiigazítás" vagy reform? Múltunk, 1995. 2. sz. 3-29. p. 34 1958-ban Kína egymillió termelőszövetkezetét 60 ezer nagyobb egységgé, kommunává szervezték át. Egy kommuna 10-20 ezer lakost foglalt magába, és a mezőgazdasági termelés mellett a közigazgatás, a kereskedelem, az oktatás feladatát is ellátta. 35 A kipontozás az eredeti szövegben szerepel. 36 A kipontozás az eredeti szövegben szerepel. 744