A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

melyben a „kommuna" idézőjelben volt, meg a nagy ugrás is. Ez az ő pártjuk fő vonala. Stb., stb., stb. Aztán ide érkeztek, este kaptak szöveget, az 70 oldal volt, nem tudták, miről van szó. Felhatalmazásuk nincs, és így tovább és így tovább. Akik utánuk szólaltak fel, azok mind megmondták, hogy nem elégíti ki őket a kínaiak felszólalása. Nagyon fontos az, hogy valamennyi küldöttség tényleg egységesen, elvileg szilárdan, rendkívül nyugodtan és nagyon elvtársiasan beszélt. Kivétel nélkül. Emlegették a Kínai Kommunista Párt nagy forradalmi érdemeit, múltját, szerepét, fontosságát, s hogy bíznak abban, hogy amit itt ők hallanak, meg az ő véleményüket, jelentik a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának, és az kellően, annak megfelelően, amilyen fontos kérdésről van szó, fogja mérlegelni és a helytelen álláspontját kijavítja. És hogy ebben bíznak. Ebben a sorozatban ők ilyen sértődött — ugyanaz, ami előző nap volt —, érvek nélküli tényleges érvek nélküli álláspontot foglalnak el. Miféle érdekes tények merültek ott fel? Egypárat megemlítek jellemzésként: az algériaiak közölték — nekik van kontaktusuk a Kínai Kommunista Párttal, tárgyaltak a kormánnyal —, hogy velük a kínaiak ilyen eszmecserét folytattak, hogy tárgyaljanak-e ők a franciákkal, vagy sem. Az algériaiaknak az volt a véleményük, hogy megfelelő feltételek fennállása esetén tárgyalni fognak. A kínaiak mondták, hogy nem helyes. Tényleges érintkezés felvétel volt a francia kormány és az algériai kormány között, és ilyen belső hírek kiszivárogtak, hogy tárgyalni fognak. Mikor ez köztudottá lett, a Kínai Kommunista Párt egyik központi lapjában — nem tudom, melyiket nevezték meg — kijelentette, hogy helytelen, nem marxista és nem tudom még micsoda „nem" az, hogy ha az algériai kormány tárgyalást kezdene a franciákkal addig, amíg egyetlen francia katona is van Algírban. Ebben még logika sincs. Mert ha egyetlen francia katona sincs Algériában, akkor mi az atyaistennek kell tárgyalni a franciákkal, tárgyalni csak addig kell, amíg ott vannak. Közbeszólás: Fegyverszünetről van szó. Először...

40 KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Jó, de ezt újságban; előbb szóban mondták nekik, hogy ez opportunizmus tárgyalni, amikor hírét vették, hogy valami kezdődik, az újságban nyilvánosan felléptek a tárgyalás ellen azzal, hogy szerintük akkor védi becsületesen az algériai kormány Algéria népének érdekeit, meg harcol az imperializmus ellen, ha addig nem kezd tárgyalást, amíg egyetlen francia katona van Algéria földjén. Hát azért mégis Marokkó már kivívta a függetlenségét, Tunisz elért valamit, azért még mindig vannak ott francia bázisok, s ezek harcolnak, hogy azok is valahogy szűnjenek meg. Ezek meg itt mondják, hogy addig ne tárgyaljanak, amíg egy francia katona van ott. Ezt csak így jellemzésképpen mondtam. Kiderült, hogy járt náluk sok parlamenti küldöttség. Azt hiszem, Kolumbia, dél-amerikai, afrikai, ázsiai országokból, ők ezt szorgalmazzák is. Közülük egyikmásik parlamenti küldöttség, amelyben nagyon ritka a kommunista, rendszerint ilyen nem kommunista elemek, függetlenségi hívekből álló emberek ezek. Ezek közül egyik-másik olyan eszmecserét folytatott Kínában, azzal ment haza, hogy a Kínai Kommunista Párthoz közeledni kell, a Kínai Népköztársasághoz, a Szovjetunióhoz azonban nem, mert az nem barátja a gyarmati népeknek. A pekingi látogatásokról ezzel mentek haza. Többek között a kolumbiai küldöttség is. Ezt a kolumbiai elvtársak mondták el. Aztán tanfolyamokat szerveztek Pekingben három hónapra afrikai és latin-amerikai kommunisták számára. Ilyen kurzusokat. Ezeknek egy tantárgya volt, hogy a nemzeti burzsoázia forradalmi lehetőségei 729