A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ban a román dolgozók körében. Meg kell mondani, ha az ember figyelembe veszi azt, hogy a felszabadulás időszakában a Román Népköztársaság viszonyai sok tekintetben jóval elmaradottabbak voltak, mint Magyarország viszonyai, meg kell mondani, hogy a fejlődés hatalmas. Ezt tudni kell, és figyelembe kell venni. Mindezek következtében a küldöttségnek az a benyomása keletkezett, hogy ami terveket ott hallottunk, és ahogy ők azokat a kérdéseket tárgyalták, reményt ad arra, hogy ezeket a terveket meg is fogják valósítani. Céltudatosan és szívósan dolgoznak és eredménnyel is. A kongresszussal kapcsolatban még egy dolgot szeretnék megemlíteni. Néhány szót majdnem minden jelenlévő külföldi küldöttséggel tudtunk váltani jobbra, balra, A szovjet küldöttséggel három ízben is együtt voltunk hosszabb ideig, nagy szívélyességgel a szállásukra is meghívtak kétszer is bennünket. És nem is tudom elmondani, hány üdvözletet bíztak ránk. Neveket is mondtak, a legkülönbözőbb emberek saját maguk nevében és pártjuk és Központi Bizottság nevében kérték, hogy adjuk át szívélyes üdvözletüket Központi Bizottságunknak és a magyar kommunistáknak. Ennyit gondoltam beszámolni. Amikor a Politikai Bizottságot tájékoztattuk, elhatározta a Politikai Bizottság, hogy a szokásoknak megfelelően egy cikket fogunk írni. Az Apró elvtárs lesz a szerzője, és a hét végén meg fog jelenni a Népszabadságban.

9 Ez illő is és hasznos is. Az elvtársak közül, akit érdekel és gazdasági területen dolgozó funkcionáriusoknak nyugodtan ajánlhatjuk, ismerkedjenek meg közelebbről a román kongreszszus anyagával, mert a gazdasági munka terén nagyon sok hasznos dolgot lehet látni. Az anyag rendelkezésre áll. A beszámolók, a tézisek és a többiek megvannak.

10 Ezek után szeretnék áttérni a többi testvérpártokkal folytatott — így a román párttal is folytatott — külön tanácskozásokra. Először a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak tanácskozásáról szeretnék beszámolni. A tanácskozás összehívására több ok is volt. Elsődleges ok az volt, hogy az 1957-es tanácskozás

11 óta most már rövidesen három esztendő telt el, és időszerűvé vált, hogy megtárgyaljuk, milyen eredmények mutatkoznak az 1956-57-es közös határozatok végrehajtásában. Ez volt az egyik ok. A másik ok az volt, hogy a májusi párizsi eseményeket

12 követően bizonyos értelemben új vonás is jelentkezett a nemzetközi életben, és ezután úgy látszott, célszerű összehívni az értekezletet. A harmadik ok — és ezt is meg kell nevezni —, ami bennünket és más testvérpártokat is arra indított, hogy tanácskozásra jöjjünk össze a közeljövőben, a Kínai Kommunista Párt egyes és számunkra nem érthető fellépései. Már május végén megindult egy bizonyos üzenetváltás a szocialista tábor kommunista és munkáspártjai központi bizottságai között, hogy célszerű lenne a közeljövőben összehívni valamennyi testvérpárt tanácskozását úgy, ahogy az 1957-ben történt. Azzal a céllal, hogy eszmecserét folytatni és megfelelően értékelni és elemezni a nemzetközi helyzetet: mennyiben áll helyt az 1957-es nyilatkozat és a többi. A testvérpártok egyetértettek mindannyian abban, mind a 12 párt,

13 hogy ez időszerű és szükséges. Volt egy javaslat, amit több párt javasolt, hogy használjuk fel a Román Munkáspárt kongresszusát, mint alkalmat, ott úgy is találkozunk, sok párt lesz együtt, és ott, akkor tartsuk meg ezt a tanácskozást. Erre a javaslatra válaszként a Kínai Kommunista Párt azt üzente, hogy rövidnek tartja az időt. Ez 715