A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

ben és bátrabban fog dolgozni és a munkában kezdeményezni. Ha a nevelés és a felvilágosítás útján meg tudjuk mutatni, milyen szép jövő vár a fiatalságra, hogy mind a munkában, mind a tanulásban elért eredménnyel a maga életét, a maga jövőjét teszi biztosabbá és szebbé, akkor követnek bennünket; s akkor elmondhatjuk az igazságot: minden fiatal formálható, és a tanulásban és a munkában élen tud járni! De a tanulásnak és a munkának együtt kell járnia, a kettőt ne engedjük elválasztani egymástól! És a jó tanuló a maga munkaterületén ne csak a szakmáját tanulja meg, hanem az új, haladó világnézetet is sajátítsa el; a munkásfiatal ne elégedjék meg azzal, hogy kiváló szakmunkás, váljék belőle osztályának hű, világnézetéért harcoló tagja is. A KISZ-nek ma már komoly tekintélye van, a fiatalság tekintélyes részét befolyásolja; és ezt a megszerzett tekintélyét fel is kell használnia: irigylésre méltóvá kell tenni a KISZ-tagságot: legyen büszke mindenki arra, hogy a KISZ-nek, egy olyan közösségnek a tagja, amely még a nevében is a holnapot képviseli. Ehhez persze az szükséges, hogy a KISZ a maga munkájában, morális és emberi vonatkozásaiban lássa és érezze mindenki, hogy a KISZ-ben magas erkölcsi, világnézeti és emberi követelményeket támasztanak a tagokkal szemben, akkor a szülők is örömmel küldik gyermekeiket a KISZ soraiba. A szülők egyébként hamar fel fogják ismerni, hogy a fiatalok mennyire megváltoztathatják életüket, és magatartásukat mennyire tudja a KISZ formálni. E témánál felvetődik a KISZ pártvezetésének kérdése. Általában meg lehet állapítani, hogy a pártszervezetek — főképpen az ellenforradalom óta — sokkal komolyabban foglalkoznak a mi fiataljaink kérdésével és főképpen a KISZ-fíatalokkal, akiknek sok segítséget és támogatást adnak. Ma már lemérhető, hogy melyik alapszervezet, melyik megye vagy kerület mennyiben viseli szívén ezt a kérdést. Az is nyilvánvaló, kezd általánossá válni, hogy a pártbizottságoknak és a pártszervezeteknek, általában a felnőtteknek a fiatalokkal való foglalkozás kérdése már nemcsak, mint a párttagok ügyeként jelentkezik, mint a szülők ügyei is foglalkoztatja őket. Fontos közügynek tekintik az ifjúság nevelését, amely valóban az is! Azt kell látnunk benne, hogy az, amit ma helyesen és jól cselekszünk, öt-tíz év múlva fogja meghozni a nélkülözhetetlen eredményt: a szocialista típusú embert. Ezért az ifjúsággal való foglalkozásnak nagyon megfontoltnak és alaposnak kell lenni. Minden pártszervezetnek és minden kommunistának — dolgozzék a szakszervezetben, nőtanácsban, szülői munkaközösségben, népfrontban, földművesszövetkezetben — segítséget köteles adni a felmerülő ilyen problémák megoldásához. Főként az eszmei, tartalmi segítséget kell megadni a KISZ-nek a pártszervezet, minden párttag és kommunista részéről. Segíteni kell a KISZ legfontosabb káderkérdésének megoldását. A pártbizottságok, alapszervezetek, de minden kommunista ifjúsági nevelő tevékenységét ki kell szélesíteni oly módon is, hogy többet és alaposabban foglalkozzanak azokkal a nevelőkkel, szülőkkel, felnőtt dolgozókkal, kulturális és sportvezetőkkel, pedagógusokkal, akik közvetlenül végeznek ifjúsági nevelőmunkát. Hadd tegyük hozzá: e téren az egyik legfontosabb elv, hogy az ifjúsággal való foglalkozást a pártszervezetek bízzák olyan idősebb, gazdag tapasztalattal rendelkező elvtársakra, akik a szilárd világnézetük, megfelelő műveltségük és nevelői felelősségérzetük mellett 696