A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tehát nincs hova miként törekedni több keresetre az egyes munkásnak sem. Jár ide még egy valami, elvtársak: az, hogy nem rossz az életszínvonal, az, hogy az embereket a korgó hasuk nem nagyon hajtja arra felé, hogy tán egy kicsit többet dolgozzon és többet keressen. Nem valami kampányszerűen és nem egyszerre az összes ipari üzemben, de minden ipari üzemben el kell kezdeni foglalkozni ezzel a kérdéssel. Másképp most már nem lehet. Én nem tudom, de egy-két esztendő leforgása alatt az ember így képzeli el, a normák többségének meg kell változni, különben megreked az egész magyar népgazdaság. A termelékenységen belül most már szerepet fog játszani a szocialista bérezés elvének a két fő fegyvere. Az egyik a műszaki színvonal fejlesztése — és ez a döntő —, a másik pedig a szocialista bérezés elvének az érvényesítése és ösztönző ereje. És ez pártunk napirendjén kell hogy legyen. A másik ilyen nagy kérdés, hogy a termelés növekedésének és a fogyasztás arányának mértéke egészségtelen. Most már nevezzük meg, elvtársaim, hogy ez már két-három esztendeje így van. De ha akarjuk, azt is mondhatjuk, hogy az ellenforradalom óta. Mert az a bizonyos 16%-os reálbér-növekedés az ipar dolgozóinál éppen olyan időszakban következett be, hogy nem hogy növelte a termelést, hanem az mínuszban volt még a korábbihoz képest, és nemzetközi segélyből jött tulajdonképpen az első fedezete ennek a 16%-os béremelésnek, hát ilyen helyzetben történt. És azóta is igaz, hogy a termelés is gyors lendülettel fejlődik, de még gyorsabb lendülettel fejlődik a fogyasztás. És itt nem lehet eltekinteni attól a vastörvénytől, hogy magának a termelésnek, és azon belül a termelékenységnek mindig 2-3%-kal nagyobb mértékben kell növekedni, mint a fogyasztásnak és a reálbérnek, ez egy vastörvény. Mert így nem lehet szocializmust építem, de általában gazdálkodni sem lehet. Se kapitalizmusban, se szocializmusban, semmiféle államban nem lehet gazdálkodni, ha ez nincs meg. Ennek az arányát, és itt megint a műltkor használt kifejezést kell használnom, emlegetnem, hogy a dolgok spontán nem fogják biztosítani. Mert ha erre a spontán folyamatra hagyjuk, akkor éppen az ellenkezője fog történni, mert a fogyasztás mindig gyorsabban fog növekedni, mint a termelés abszolút növekedése, vagy a termelékenység növekedése. Ennek a helyes aránynak a biztosítása a vezetés feladata, s ezt nem lehet másnak megoldani, odaadni. A vezetés alatt éppen a párt Központi Bizottságát, a kormányt és a Gazdasági Bizottságot kell érteni, ez a három szerv a gazdája annak, hogy a helyes arányt itt biztosítsuk. Itt van például egypár kérdés. Mi végett vannak bajaink? Húst kell behozni, mert jelenleg olyan helyzet van, hogy a nemzetközi fizetési mérleg e terv szerint bizonyos vonatkozásban romlik. De még ezen túl is romlik, az év közben. Aztán olyasmi is jelentkezik, ami pedig nagyon sok éve nem volt Magyarországon, ez a költségvetés pénzügyi egyensúlya. A terv pénzügyi oldala is valahogy olyan nívón van, hogy éppen hogy fedezik a bevételek a kiadásokat, pedig egyetlen szocialista állam sem szokott így gazdálkodni, valahány százalék pénzügyi fedezet mindig kellett, hogy legyen, és kell is hogy legyen. Most ez már jelentkezik. Átmenetileg, de magától nem fog megszűnni, csak akkor, ha megszüntetjük. És ezeket csak központilag lehet biztosítani, ez a vezetés feladata. Például itt van egy kérdés, és honnan jönnek ezek. Van húshiány, bizonyos értelemben zsír és egyéb ilyen termék, főleg sertéshús vonalán jelentkezik, ez van. Azt is tudni kell, hogy milyen természetű ez a hiány. 670