A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
erre vonatkozó előterjesztést még a nyár folyamán a Minisztertanács elé fogjuk terjeszteni jóváhagyásra. 16 Néhány kisebb pontban javasolnám a KB építőiparra vonatkozó határozatát kiegészíteni, hogy azok mondanivalóinkat a lehető legteljesebben közöljék. Ilyen módon a határozati javaslat 2. oldalán alul a c/ és b/ pontban felvetett kérdésekhez — tehát a hazai építőipari gépesítés és gépellátás kérdése — szeretném, ha a határozati javaslat a hazai gépgyártásra vonatkozó kötelezettséget is felsorolná, és az importgépekkel kapcsolatban pedig a Külkereskedelmi Minisztériumot mint felelős szervet megjelölné. Ha szabad ajánlanom, a végleges szöveg elkészítéséhez pótlólag adnánk formulát. Ilyen az a javaslatom is, hogy a 6. oldal c/ pontjában, ahol egy kicsit lágy fogalmazásnak tekintem a típustervek szélesebb körű alkalmazása kérdését, javasolnám egy határozottabb formulával kimondani, hogy a tervezőirodák legyenek kötelezve szélesebb körben alkalmazni a típusterveket, ahelyett a szöveg helyett, hogy vegyék figyelembe a típusterveket. Minthogy egy nagyon fontos elvi megállapítást tartalmaz a 6. oldalon alul az ötödik, címszó feletti bekezdés, javasolnám a következőképpen pontosabban megfogalmazni: „A tervezők helyezzenek nagyobb súlyt a tervezett létesítmények költségének reális és takarékos előirányzására, harcoljanak a megrendelők részéről, vagy maguk között jelentkező túlzott pazarlásra vezető igények ellen." Az építkezés időszakában a tervezői művezetés során szigorúbban ellenőrizzék a kivitelezés terv szerinti végrehajtását és az elvégzett munkák minőségét." Itt a „tervszerűség" szó nem egészen pontosan fejezi ki...* 7 KÁDÁR JÁNOS elvtárs: De ha pontos, akkor olyat ne mondjon, hogy túlzó pazarlás, mert a nem túlzó pazarlás sem jó! (Derültség.) TRAUTMANN REZSÓ elvtárs. Bocsánat, rosszul olvastam. Most még a 7. oldal c/ pontjában, ahol a kutatóintézeteknek a nemzetközi kapcsolatok útján való együttműködése van hangsúlyozva, javasolom kiegészíteni, mert erre nálunk nagy szükség van, hogy a kutatóintézeteink ne csak külső szervekkel, hanem a hazai ipari és termelőüzemekkel is szorosabb kapcsolatot tartsanak, ami nagyon sok helyen hasznos együttműködést biztosított a kutatók és gyártók között. Ezeket szerettem volna a szöveghez kiegészítésképpen hozzáfűzni. Megfontolandónak tartanám, hogy esetleg — bár nem pontosan ebbe a tárgykörbe vág — kapna talán valami hangsúlyt a beruházások koncentrálásának ügye is. Arról van szó, mi most már bizonyos áttekintéssel bírunk az ötéves terv feladatait illetően. Ebben a következő példa alapján a következő jelenséget láthatjuk: adva van egy kis ipari város — a napokban Fock elvtársnál egy tárgyaláson már megemlítettem ezt a példát, bocsánatot kérek azoktól, akik már ezt hallották —, ebben a kis ipari városban a Nehézipari Minisztérium a fő gazda. Van elektromos ipara, tehát erőműve, vegyipara és szénbányászata. Mind a három minisztériumi ágazat saját lakásberuházásokat tesz javaslatba. Méghozzá térben és időben nem is egy helyen. Várpalotáról van szó, amelynek jellegzetessége ma még szétszórt formájú, de van egy városközpont. Tehát nyilvánvaló, hogy mind a három, ugyanabba a minisztériumba tartozó iparágnak elsősorban a város centrumában kellene egységesen megvalósítani a lakásépítkezést. Ha hozzáfűzöm még azt, hogy Várpalotán más szervek is kívánnak lakást építeni, többek között a BM is és más szervek is, és ezek mind külön-külön épületbe akarják a maguk 2-4-6-10 vagy 12 lakását felépíteni, ebből semmiféléje dolog nem jön ki. El kell érni — és gondolom erre vonatkozóan helyes volna egy határozati javaslatot megszövegezni —, hogy 654