A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

centrálni, hiszen elsőrendű feladatunk éppen a megfelelő határozatok meghozatala, melyek elősegítik a tervek jobb előkészítését, és egyben alkalmasak arra, hogy a dolgozók figyelmét már most, az ötéves terv készítésének időszakában ezeknek a fontos kérdéseknek a megoldására irányítsák. VALKÓ MÁRTON elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Kedves elvtársak! Az előterjesztett három határozati javaslat, illetőleg anyag közül kettőhöz szeretnék hozzászólni. Az ipartelepítésre vonatkozó határozati javaslathoz nincs észrevételem, azzal teljes mértékben egyetértek. Az első, amivel szeretnék foglalkozni, a vegyipar kérdései. Semmiképpen nem lehet vitatni azt, hogy a vegyipar gyors ütemű fejlesztése szükséges és az e vonatkozásban hozott kongresszusi határozat helyes. Szeretnék itt — nem a szakmában levő — annak az aggodalomnak hangot adni, hogy a vegyipar fejlesztésének most ez a túlzott hangsúlyozása nem vezet-e olyan hibák megismétlődéséhez, mint ami az 1949-50. évben a vaskohászat fejlesztésével kapcsolatban elindult. Talán az első következtetés az lenne — amit megfontolásra ajánlanák —, hogy igyekezzünk a vegyiparban is nagyobb szakosítást bevezetni annak ellenére, hogy az anyagban eléggé ki van fejtve, milyen nehézségek vannak előttünk. Nem tudom, helyesen fogom-e meg a kérdést, de úgy érzem, annak ellenére, hogy a vegyipari anyagok komplex feldolgozása magától értetődő és el nem kerülhető, mégis talán súlypontot kellene képezni elsősorban a műtrágyagyártásra, és olyan anyagoknak nagytömegű termelésére gondolni, amelyekhez meg is van már nálunk a megfelelő szakmai tapasztalat, és amelyeknek a gépeit többségében itthon elő lehet állítani. Pl. a kazincbarcikai gépek tekintélyes része — tudomásom szerint — itthon készült el. A másik dolog, ami ezzel kapcsolatban, mint aggodalom felmerült bennem, hogy nincs megoldva az anyag szerint sem a tervezés és a munkálatok kivitelezését biztosító kapacitás. Ez egy kissé a jövőre van bízva, arra, hogy majd lendületesen felfejlődünk. És nincs megoldva a vegyipari termékek — mármint féltermékek — késztermékké való feldolgozásának az ügye sem. Ez egy felhívással van elintézve, hogy ki kell dolgozni az ilyen vegyipari féltermékeknek, műanyagoknak a további feldolgozását. Ezeknek előrebocsátása mellett, nagyon helyesnek tartom, hogy a földgázra alapozzuk a vegyipar fejlesztését. A földgáz a mi tapasztalatunk szerint — most már két éve azzal dolgozunk mi is, hiszen mi is félig-meddig vegyipari munkát végzünk — igen hasznos. Ezzel kapcsolatban csak azt szeretném megjegyezni; nem szabad arról elfeledkezni, hogy a földgáznak a kohászatban való felhasználása éppen olyan, vagy talán még nagyobb gazdasági előnyöket ad, mint vegyipari felhasználása. Erre egy-két konkrét számot szeretnék elmondani. Mi a földgázt elsősorban az acélgyártásban használjuk, tekintve, hogy a földgáz, abszolút kénmentes lévén, magas hűtőértékkel rendelkezik, és így lehetőséget ad jobb minőségű acél gyártására; másrészt pedig a meglévő, tehát méreteiben nem nagyobbított martinkemencékjobb kihasználására, hiszen annyi hőtervezést vihetünk be a kemencébe gyakorlatilag, amennyit akarunk. Korábban 1600-1700 kalóriás gázzal dolgoztak ott, ma pedig 8400 kalóriás gáz áll rendelkezésünkre. Ez mutatja a különbséget. Tehát a meglevő kemencék termelését lényegesen, 20-30%-kal lehet fokozni a földgáz felhasználása révén. Azonkívül sokkal jobb minőségű acélt lehet gyártani, mert az acélnak a legnagyobb ellensége a kén, ami a földgázban nincs. 644