A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

években, mert csak 1955 óta probléma, azelőtt mint a cukrot használta el az ipar ezeket a darabokat, és a felszabadulás előtt soha nem dobták el, soha, mindig felhasználták, és minden országban felhasználják, mert nemcsak elsőrangút gyártatnak, hanem olcsó tömegcikket is. De ma nem rendel a belkereskedelem, mondjuk, női szandált, csak elsőrendű príma anyagból, tehát a falusi asszony, aki a kis kertjében a virágot öntözi és kapálja, az csak elsőrendű anyagból készült szandálban kapálhatja, és ilyen másodrangú hulladékanyagból készültet nem vásárolhat, mert a kereskedelem megőrzi őt attól, hogy ilyet vásárolhasson. Igaz, hogy ezt meg lehetne jóval olcsóbban kapni, és a pénzügyi emberek, akikkel én már beszéltem, meg az Árhivatal, meg a Szabványügyi Hivatal véleményét is megkérdeztem, meggyőztek arról, hogy nincs igaza a belkereskedelemnek, mert az állam megtalálja a maga adó- és egyéb számítását ebből a másodrangú anyagból készült árunál is. Mégis pillanatnyilag ez a helyzet, és erre fel kell figyelni, ki-ki a maga területén egy kicsit jobban harcoljon ez ellen. Nagy Józsefné

79 miniszter elvtársnő azt mondja, hogy a textilipar területén hasonló a helyzet, csak elsőrangú anyagot akar gyártani a belker., holott van nekünk nyersanyagunk sajnos másod- és harmadrangú is. Valamit abból is kell gyártani, nem rothadhat el, nem lehet elégetni. Tehát arra van szükség, hogy harcoljunk az ilyen jelenség ellen, és akkor, miközben az egyik oldalon a forintokat takarítják meg a munkások, ezen az oldalon is milliókat lehet megfogni és megtakarítani, és erre fel kell figyelni, és nem szabad engednünk, hogy ezen a téren eluralkodjon az az állapot, amit egyes emberek képviselnek, akik a megrendelést adják. Azt mondják, hogy most már a jövőben csak exportminőséget engedünk belföldön is gyártani. Hát ez igen szép kijelentés, de emögött az van, hogy tíz- és tízmilliós értékben megy tönkre olyan anyag, amit különben fel lehetne használni. Kimegyek a simontornyai gyárba, az első az, hogy a gyár kapujában az iparvasúttal találkozom, hozza ki a gyárból a bőrhulladékot, viszi a pályaudvarra, olyan fél négyzetméteres darabokban. Mondom, mi lesz belőle? Azt mondja, miután semmit sem tudunk belőle csinálni, kifőzzük enyvnek. Enyvet azelőtt a faragás-hulladékból fél négyzetcentiméteres darabokból főztek, azzal most semmit sem csinálnak, az megrohad. Mert ezekből a nagy darabokból, a fél négyzetméteres darabokból csinálják az enyvet. Ez a nemzetgazdaságnak kárt okoz, és ha nem segítünk rajta, akkor a minisztériumban dolgozó hiába harcol ellene. Úgy van, hogy aki bent van, az van feljebb, és az diktál. Kell ebben segíteni, mert máskülönben a takarékosság elvein és azon a szép mozgalmon, amit a takarékosság terén a gyárainkban és a különböző helyeken, munkahelyeken a dolgozók szerveznek, sérelem esik. Ezt kívántam a Központi Bizottság előtt egy kissé megvilágítani. (Szünet) KISS KÁROLY elvtárs (elnök): A Központi Bizottság folytatja ülését. Felszólalásrajelentkezett K. Nagy Sándor elvtárs, utána Kiss János elvtárs, a XIII. kerületi pártbizottság titkára. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: A jelentkezés olyan, mint amikor az ereszből csurog a víz, hol csöppen, hol csurog. Nekünk valami orientációt kell venni, elvtársak, vagy befejezzük ma, vagy aki szót kér, az most kérjen. Holnap van a nőnapi ünnepség és a magyar-lengyel egyezmény-aláírás stb. Ha húszan vannak, vagy ha csak öten, de jelentkezzenek, hogy valami tervet dolgozhassunk ki. Most jelenleg három elvtárs jelentkezett felszólalásra. 57