A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

megpróbálunk erőteljes szabályokat kiadni, melynek értelmében az, hogy mennyit köteles egy pedagógus iskolában tölteni saját munkájával, ez valami módon meghatározódik. De kérem, hogy ehhez adják meg a támogatást, annak tudatában, hogy a reformot jól megértetni a pedagógusokkal, pedagógus segítséggel a szülőkkel olyan dolog, amely feltétlenül megéri, hogy a társadalmi szerveknek egy évre vagy másfélre gondjaik legyenek, hogy a nagyon jól megszokott kultúrfelelős, tűzoltóparancsnok és egyéb aktíva helyére valakit még eddig a munkába be nem szervezett embert kell hogy bevezessenek. Azután pedig megszaporodik az aktívahálózatuk, ez bizonyos. Elvtársak! A Politikai Bizottság az iskolaügyekkel foglalkozva eddig is arra intett bennünket, hogy átgondolva, alaposan készítsük elő ezt a munkát, inkább haladjunk lassabban, és viseljük el, hogy a többi népi demokrácia mögött maradunk, vagy esetleg saját hazai köreinkből kapunk nagy nyomást arra, hogy valamit gyorsabban oldjunk meg. Az anyagiak is indokolják azt, hogy elég mértéktartóan haladjunk, de ebből a nehézségből, amelyre az elvtársak a figyelmünket felhívták, hasznot is kovácsolhatunk. Mi erre igyekszünk, elvtársak, annál is inkább, mert tudjuk, hogy még nagyon sok buktató van. A számunkra világos és úgy látszik, hogy helyes utat megjelölő alapelvek ellenére is sok ilyen buktató van a tantervek készítésénél, a tankönyvek megíratásánál, a pedagógusok képzésénél és továbbképzésénél egyaránt. Éppen ezért szívesen vállaljuk azt az intelmet, a továbbiakra is, hogy megfontoltan, alaposan és körültekintően végezzük ezt a munkát. Ezért vettük szívesen az elvtársaknak, a szakembereknek, a pedagógusoknak, a szülőknek kritikai észrevételeit, tanácsait, azért foglalkozunk azzal, hogy a gyakorlati tapasztalatok konzekvenciáit is hasznosíthassuk még egy iskolareform kialakításánál is. Ahogy az elvtársak látják, 8-10-12 éves távolságban vannak előttünk még olyan feladatok, amelyeknek a jó megoldására nézve még ennyi idő áll rendelkezésre, így fogadjuk ezeket, figyelembe véve a központi bizottsági tagok felszólalását, a Központi Bizottság vitáját is, és az itt kapottak szellemében igyekszünk végrehajtani ezt a nagy és minket nagyon lelkesítő feladatot. VALKÓ MÁRTON elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Mint az oktatási reform kidolgozására kiküldött kormánybizottság egyik tagja és közelebbről a középfokú oktatás albizottságának tagja szólalok fel, és természetesen teljes egyetértésemet nyilvánítom mindenekelőtt a javaslattal kapcsolatban. Hogy mégis hozzászólok, az azért van, hogy visszaadjam annak a hosszú hónapokon át tartó vitának a légkörét, egyes kiindulási alapjait, amely végső fokon ennek a javaslatnak a kidolgozására vezetett. Az albizottságban és magában a bizottságban a javaslat ilyen formában való megszövegezése vagy létrehozása nem ment vita nélkül. Ennek a vitának egyik és másik oldalán álló résztvevői egyikétől sem lehet megtagadni a jószándékot, hiszen mindegyik azt kereste, hogy a fejlődő szocialista társadalmi rendünknek megfelelően új, magasabb szintű oktatást hozzunk létre, amely biztosítani tudja az új szocialista embert és ugyanakkor a fejlődő szakmai követelményeknek eleget tenni tudó embert is. Mindenekelőtt talán azt, hogy milyen kiindulási alapot vettünk mi, abban itt is mindenki és ott is egyetértett, hogy az új társadalmunk tagjainak marxista-leninista világnézetű embereknek kell lenniök, akik az idealizmustól már mentesek és a tudományos materialista gondolkodás alapján állnak. Ezen felül pedig az egyre növekvő, szélesedő technikai tudományok területén is magasabb szinthez jutnak, mint eddig. Egy másik ilyen követelmény volt, hogy ma már sokoldalúbb emberekre van szük613