A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

összközépiskolák létszámán belül 44% volt. 1955-ben 49%, 1956-ban 57%, 1957ben 62%, 1958-59-ben 63%. Teljesen másként néz ki az egész oktatási munka, miközben az élet egészen mást követel. Elvtársak, ezen belül van, hogy az elsőévesek létszáma úgy alakult, hogy 1958-59-ben 73,5% volt az általános gimnáziumokban felvett hallgatók létszáma, az első évben. Hát mi lehet a különböző szakmáknál, a szakterületen, a szaktárcánál?! Nézetem szerint ez nem ide tartozik, hogy általában hogy következzen. Véleményem szerint menjünk át az általános gimnáziumokról a technikumok felé, illetve a szakközépiskola felé. Az világos: ahhoz, hogy ezt megszüntessük, és gyorsan át tudjuk vinni egész szakképzésünket a helyes irányba, az egész oktatási munkánkat, akkor ezt meg kell tenni az első lépésként. A másik, amire szeretnék kitérni, az az, hogy az előterjesztés nem eléggé vette figyelembe a gyakorlati élet követelményeit. Tudniillik, elvtársak, az a helyzet — én csak a magam területéről beszélek, a mezőgazdaságról, mert azt ismerem jobban, és ott látok képzést —, ha elfogadjuk azt, ami pedig már eléggé kialakult, hogy vontatott a gimnázium, én magam is kétségbe vonom ennek a létjogosultságát, de tartjuk ezt az elképzelést. A következő történik: nekünk, elvtársak, az 5 év alatt kell 51 ezer középfokon végzett káder, kell, hogy szakképzettsége legyen neki, az szintén idetartozik, hogy... (érthetetlen)... két év múlva technikus lesz. így van, kérem, nálunk is így van. És, ha én ki fogom tolni négy vagy hat évvel az oktatási évek számát, megváltoztatom az egy hallgató ellátási költségét, a másik pedig, egyharmadával lecsökkentem a szükséges kádereknek számát, kevesebb lesz a káder...

26 Ezt nem lehet megengedni, mert az öt év alatt így is mintegy 20-25 ezer végzett szakkádert kapunk a mezőgazdaságba. Ezt lecsökkenteni szerintem nem helyes, én azt javaslom, hogy a mi területünkön, tekintettel arra, hogy nekünk nagyon sok szakember kell, és ezeket különböző területekről kell összeszedni, ne bolygassuk meg a mai formát, ne nyúljunk hozzá, csak később, amikor már máshol elég sok tapasztalatunk lesz, és a mezőgazdaságot is bizonyos megállapodottság jellemzi a termelési viszonyok szempontjából. Ez megegyezik az évek számával is, amit Kádár elvtárs mondott. A következő probléma, amiről szeretnék beszélni — ez a három előterjesztés közül, a három forma közül — a középfokú oktatás problémája. Itt van, elvtársak, az általános gimnázium, amiben az van, hogy öt plusz egy nap, amikor bizonyos politechnikai képzést is adunk a hallgatóknak, és azt tűzzük ki, ami itt le van írva, hogy valamennyi előképesítést adunk ezen a fokon. Nagy elvtársnővel szemben én azt mondom, hogy elég kevés szakma lehet, ahol a heti egy nap plusz, a nyári gyakorlat megadja a szakmai előképzést a hallgatóknak, nem is egy egész nap, én tudom, mert én is csináltam, nem egész nap, kb. három órát tart. Tehát szerintem, elvtársak — lehet, hogy másnak más a véleménye —, ez a heti egy nap, még ha hat óráig is tart, és nincs összekapcsolva az oktatási rendszeren belül is az elvi végzéssel, [sic!] ez nem ad olyan előképzést, amely alkalmassá tenné a hallgatót arra, hogy megfelelő legyen a szakmában. Ez megállapítható, kérem, az óraszámából is ennek a formának. Itt van, kérem, az óraterv. Ez az oktatási forma az öt plusz egy, ez a „D" forma a Népművelési Minisztérium

27 kiadásában. Ennek az óraterve a következő: magyar nyelv, irodalom történelem, orosz nyelv, idegen nyelv, matematika, ábrázoló geometria, fizika, kémia, geológia, földrajz, művészet-történelem, [sic!] élettan, műszaki rajz, testnevelés, ének, osztályfőnöki óra. Ezzel azt akarom mondani, hogy önmagában, ha a hallgatókat az elvtársak elviszik üzembe, bárme595