A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
hogy mit értünk ez alatt. Én azt értem ez alatt, hogy bizonyos elméleti képesítést — ami nálunk gyakorlatban folyik —, a munkával kapcsolatos elemi ismereteket stb. minden egyes alkalommal elméletileg és szakmailag az üzemnek kell adni. Ez nem külön megterhelés, de az egész együtt elég sok. Joggal igényli, tudja, hogy az a gyapot mi fán terem stb. Szóval ezt az üzemek máris csinálják, ahol ilyesmi van. Még van a nyári gyakorlat, a technikusok kötelező nyári gyakorlata, az egyetemisták nyári gyakorlata, akik ugyanezekhez a szakemberekhez mennek. Úgyhogy akkor van még egy-két olyan dolog, hogy a beosztottja vagy a gyereke jár általános iskolába, nehéz példákat hazavisznek, és mindez eléggé munkaidő alatt tolódik és bonyolódik le. Az első kísérletnél — a Bolyainak ez az első osztályos fonó-szövő iskolája — minden második héten a nyolc órai munkaidőből tanulnak. Olyan elvtársak ezek, akik ezt meg is érdemlik, nem is arról van szó, hanem eléggé kiesik. No most, ha még az általános gimnázium és még az a bizonyos szakközépiskola is az üzemekre orientálódik, akkor mi oktatási intézményekké válunk. Én egyébként nagyon helyeslem az üzem és az iskola kapcsolatát, és a továbbiakban nagyon sok jó és pozitív dolgot mondanék el, ha ez közérdeklődésre tarthat számot esetleg, de módjával és nagyon szervezetten lehet kívánni. A vitához: vajon mit ad ez a bizonyos szakközépiskola? Én azt hiszem, hogy itt csak differenciálni lehet, hogy igaza van, és sokkal bonyolultabb szakma a könnyűipari szakma, mint egyes más szakmák, többek között a textilszakma. De ezek az 5+l-es gyerekek azzal, hogy egy héten egyszer elméletet és gyakorlatot tanulnak, dolgoznak, nem mondom azt, hogy a tervteljesítésben — de ezzel az igénnyel nem is lehet fellépni —, őnekik valami nagy szerepük van. Nekik az a szerepük, hogy a szövő-fonó egy kicsit többet is áldozhat az ÜB-re. Ezt nem vesszük észre. Szóval ilyen értelmű szerepük van. A tervteljesítés még nem. De egyes szakmáknál azzal, hogy legfeljebb hetenként egyszer bizonyos időt a gyárban tölt — egy napot a gyárban — és a nyári gyakorlatára odajön — ami általában egy hónap nyugodtan —, egyes szakmákban szakmunkássá válhat. Úgyhogy ennél a középiskolánál is egy elméletileg és szakmailag jól képzett szakmunkás lehet, nem betanított munkás. Mert X elvtárs eddig volt betanított munkás, mint én voltam, aki a seprű mellett tanultam meg, hogy van gyapot a világon, és meg kellett tanulni, mert valamit kellett csinálni, kellett, hogy dolgozzanak. De én aztán nem tudtam, hogy milyen összefüggésben van a gép és az a betanított munkás, mert nem tudatosan, kényszerből kellett csinálni. Van differencia. Most is van differencia például a most kikerült ipari tanuló, fiatal szövők és fonók között. Van differencia, van amelyik tudatosabb, ha hiba van, ő maga megmondja a mesternek. Amiket mi tapasztalunk ennél a leánygimnáziumnál: ez a IX. kerületi iskola, vagy 30 gyerek jár mihozzánk. A kiértékelésen igen jó tapasztalatunk van. Amit Kádár elvtárs mondott, az nekem külön nagy öröm, mert maguknál a pártszervezeteknél is van egy helytelen nézet, mivel az üzem annyi gyereket nem tud odavenni, mint az ajánlat. Ha van egy olyan igény, hogy pl. anyagkönyvelésbe gyereket tenni, akkor rám támad az ÜB-elnök és a párttitkár, megvagy bolondulva, anyagkönyvelésbe - kocsitolónak, fizikai munkára hadd edződjön. Tényleg a munka fogalma leszűkül a fizikai munkára. Ezek a gyerekek elkezdték a heti egyszeri kijárást hozzánk. Megfelelő szerződést kötöttünk velük. Jó hatással van ez a munkára, magára a gyerekre például a magatartásban, mert mindig ugyanahhoz a munkáshoz járnak. Egy fiatal leány előtt egyik fonónő kolléganőm sem mond olyan dolgot, ami illetlen, és nem köt szabálytalanul csomót, mert tudja, hogy a gyerek az 592