A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

• járnának ezek, a szakközépiskolákba pedig azoknak a gyerekeknek kell járniok, akik közvetlenül orientálódnak valamilyen termelő foglalkozás felé, mégpedig vagy úgy, hogy mint munkások fognak ott dolgozni, ez is egy orientáció, mert még az iparitanuló-iskolát sem nevezném a világért sem zsákutcának minden további nélkül, mert hiszen nem zsákutca, hanem az az emberek nagy tömegének élethivatására nyitja ki a kaput, hogy szakmunkás legyen. Hát miért zsákutca, ha valaki szakmunkás lesz? Óvakodjunk az ilyen kifejezésektől, ez nem zsákutca, ez az élet kapuja, a termelés legfontosabb területén dolgozó emberek számára, akik szakemberek, szakmunkások lesznek. Ez két típus. Miből lesz ez a két típusú iskola? Részben a jelenlegi gimnáziumokból, jelenleg 200 valahány van. Én megmondom őszintén, ez részben tervezési kérdés, mert azért nem lehet újságíróban sem túltermelést biztosítani már a középiskolákban, mert akkor annyi lázadó lesz a későbbiekben, hogy nem férnek be a szerkesztőségekbe, és akkor fellázadnak. Ez más pályánál is így van, ez tervezési kérdés, hogy bizonyos hivatáságazatokban mi a társadalom szükséglete, és annyi gimnáziumot kell erre a célra fenntartani, hogy ez többé-kevésbé biztosítva, bizonyos téren ilyen lemorzsolódási számban, mert ez mindenütt így van, és aztán nem tudom, tán a 200 gimnáziumból - én csak úgy hasból mondok egy számot, ezek közül 40-50-60, én nem tudnám megmondani, a többi pedig szakközépiskola és miből lesz még, amit ma technikumnak nevezünk. Ebből a kettőből lesz. Tehát mindegyiknek bizonyos változásokon kell keresztülmenni, hogy szakközépiskola legyen. Aztán a szakközépiskoláknak egy nagyon széles skálája kell, hogy legyen, olyan, amelyik az iparra készíti fel a fiatalt, a mezőgazdasági szakközépiskola, amely a mezőgazdasági, sőt én nagyon jól el tudok képzelni kereskedői pályára felkészítő szakközépiskolát, mert azért az sem egy bűnöző, aki kereskedőnek szánja a gyermekét, ha az a gyerek kereskedő akar lenni. Vagy könyvelői pályára, pénztárosi pályára, ezek komoly élethivatások, amelyre a társadalomnak igénye és szükséglete van. Vagy talán külkereskedelmi pályára orientál valamelyik ilyen szakközépiskola. Valahogy így gondolom én, nem ragaszkodom egyik kifejezéshez sem, nem azért vetem fel a gondolatot. Ha van egy bizonyos számú gimnáziumunk, a szó régi értelmében, hát némileg módosított tananyaggal természetesen, és azonkívül lenne — én úgy gondolom — három vagy négyszer annyi vagy még többször annyi férőhellyel rendelkező szakközépiskolai tanműhely. Ez a követelmény. Mégis, mire képesítsen ez az iskola. Mert ez egy külön nagy kérdés, hogy mire orientálódjon, és itten valamivel kell foglalkoznunk. A technológia [sic!] én nem tudom már hány nevet visel, de a jelenlegi technikum kifejezéstől meg kell szabadulnunk, mert fogalmi zavart visz be az egész kérdésbe. Nem technikus az, aki végzett, az nem technikus. Csergő elvtárs maga kimondja, hogy majd két év múlva válik technikussá. Úgyhogy sokkal inkább helyes szakközépiskolának nevezni, és azt mondani, ha elvégzi, elvégezte a szakközépiskolát. Es én el tudnám képzelni, hogy félesztendei, nem több, félesztendei műhelygyakorlat után szakvizsgát tenne, és akkor szakmunkássá lenne, és másfél esztendei műhelygyakorlat a termelőmunka után, szakvizsgát tesz, elvégzi, és akkor technikus a neve. Szóval én nem tudom, hogy világosan fejezem-e ki magam, mert még ahhoz is, hogy szakmunkáslevelet kapjon, ahhoz is kell végeznie egy hathónapos műhelygyakorlatot, és utána az volna a neve, hogy középiskolát végzett szakmunkás, vagy valami, mondjuk tíz hónapos műhelygyakorlatot előírnék neki, szóval egy esztendőt, ami gyakorlatilag tíz vagy tizenegy hónap. Egy esztendő, és utána egy rendes középiskolát végzett szakmunkás. A másiknál meg előírnék egy kétesztendei mű583