A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

egyik oldala. Nem azért nem ment ebben az országban úgy a szocialista munkaverseny, ahogy mi, kommunisták szerettük volna, mert az ellenforradalom előtt torzulások és hibák voltak benne, hanem azért, mert nem tudtuk időben szétverni és tisztázni azt a demagógiát, amit az ellenforradalom hisztérikusan felszított a szocialista munkaversennyel szemben. Elvtársak, ezt ide bele kell venni, mert az az igazságnak csak az egyik oldala. Miről van szó? Az üzemi értekezleteken két és fél év alatt mi, a szakszervezetek, soha nem szűntünk meg a munkásoknak magyarázni a szocialista munkaversenyt, szembeszállni azzal, amit az ellenforradalom öszszehordott a szocialista munkaversenyről: hogy hajcsár-rendszer, hogy versenyezzél, aztán utána a normádat csökkentik, lehet úgy is szocializmust építeni, hogy nincs szocialista munkaverseny az országban, és egyéb dolgokat, amelyeket magyarázni kellett a munkásoknak, vitatkozni kellett a munkásokkal, akár egyénileg a gép mellett, akár a nagygyűlésen, ahol 4-500 dolgozó, szakszervezeti bizalmi vett részt. Meg kell mondani, hogy ezt a munkát a budapesti pártbizottság nem egy esetben segítette elő, valamint az országos PTO, a megyei pártbizottságokon keresztül. És bár Kádár elvtárs azt mondta, hogy nagy szó, hogy a SZOT helyesli a versenyt, de azt is látni kell azért, kedves Kádár elvtárs, hogy mi esztendőkön keresztül nem beszéltünk egy nyelven a szocialista munkaversenyről. Minden funkcionárius fejében élt már 1957-ben az első pártdokumentumoknak az a megállapítása, hogy a szocialista munkaversenyben torzulások voltak 1956 előtt. Na, de mi volt ez a torzulás? Hát a kerületi, megyei párttitkárok, szakszervezeti főtitkárok kimentek az üzemekbe, homlokegyenest magyaráztunk [sic!] dolgokat, mert mindenki önkényesen magyarázta, hogy mi a torzulás, amit el kell hagyni, és mi volt a jó dolog, amit megkell tartani. És bizony elteilett jó hosszú idő, mire elmondhatjuk, hogy ma itt a teremben, akik itt ülünk kerületi, megyei párttitkárok, szakszervezeti főtitkárok, egy nyelven beszélünk a szocialista munkaversenyről, és véleményem szerint nagyon fontos lesz, hogy a Budapesti Pártbizottság ülése és a SZOT-nak a plénuma megfelelő sajtót kapjon. A megfelelő alatt azt értem, hogy az ott elhangzó referátumot nem rövidítve, hanem teljes terjedelemben közöljék a lapok, mert pl. a SZOT plénumon mi arra készülünk,

77 hogy a legteljesebb részletességgel a közvélemény elé tárjuk a szocialista munkaversenyt, ugyanezt a Budapesti Pártbizottság ülése is tárgyalni fogja, hogy minden üzemi párt- és szakszervezeti aktivista előtt tejesen világosak legyenek a szocialista munkaverseny elvi kérdései, mi az, hogy torzulás, mi az, amit el kell engedni a markunkból, és mi az, amit szilárdan meg kell szorítani, és benne kell tartani, mert anélkül nem szocialista munkaverseny a szocialista munkaverseny Tehát az én véleményem szerint most, hogy esztendőkön keresztül magyaráztuk az ellenforradalom által keltett demagógiát, hogy egy nyelven beszélünk, a XXI. kongresszus hatása, a szocialista országok eredményei ténylegesen megérlelték azt a helyzetet, hogy a szocialista munkaverseny megint olyan tömegméretű legyen, mint 1956 előtt egyes szakaszaiban volt, de annál talán nagyobb. Most már csak az a feladat hárul ránk, hogy tényleg csináljuk is, mert Kádár elvtársnak abban igazat kell adni, hogy azért, ha a szocialista munkaverseny dolgában a szakszervezetek, az üzemi pártbizottságok alaposabb szervezőmunkát végeztek volna, akkor a munkások politikai bizalma már nagyobb méretekben megnyilvánulhatott volna. Ez igaz és ezt el kell fogadni. A szocialista munkaversenyről elmondhatjuk, hogy elő van készítve, és megvan minden előfeltétele annak, hogy ez a szocialista munkaverseny, amely, reméljük, hogy nagy tömegeket fog átfogni, ténylegesen kézben is 52