A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hozzá kell tennem, hogy mi igen jelentős mennyiségű iskola építést tervezünk, amellett, hogy rengeteg az olyan iskolánk, amelyet öt-tíz éven belül feltétlenül újjá kell építenünk, mert elkorhadt, a kapitalizmus által emelt építmények olyanok nagyjából, mint a lakások. Most beütemezni ilyen egyértelműleg, [sic!] hogy 1975re tíz év alatt szüntessük meg az egészet, tizenöt év alatt, nem tartom reális lehetőségnek. Őszintén megmondom, kedves elvtársak, hogy sokkal kisebb veszélyt látok abban, és kevéssé izgat engem, de a lakosságot is, hogy az iskolákban kettős váltás van, mintha a lakásépítés marad el. Azt hiszem, hogyha komolyan megnézzük ezt a dolgot, meg fogjuk látni azt, hogy ez az ütemezés a 15 éves lakásépítkezési terv rovására történne. Mi Budapesten megnéztük ezt a problémát és az derült ki belőle, hogy ha meg akarjuk szüntetni teljes egészében 15 év alatt, akkor igen hamar 50%-kal kell emelni az eddigi iskolai építkezés kapacitását. Ez nem megy. Kettőzve kell építenünk, gyárakat, üzemeket, egy sor közintézményt és mindenekelőtt a lakást. Nem a kettős váltás a szociális fő kérdés, nálunk a lakás a fő kérdés. Javaslom a Központi Bizottságnak, hogy ezt a kérdést vegye ki, ne hagyja így benn az irányelvekben, és tegye külön vizsgálat tárgyává. Továbbmenőleg, egész kis észrevétel: az előterjesztés 7. oldalán az van, ilyen vagylagos alapon, hogy kötelezővé kell tenni egy-két évi szakmai gyakorlatot az egyetemi végzettek számára.

21 Nagyon egyértelműleg mondanám ki, nem ilyen vagylagosan, hanem egyértelműleg, hogy két évi szakmai gyakorlat kötelező mindenki számára, aki egyetemet végzett, mégpedig az illetékes minisztérium által irányított területen. Ha pedagógusról van szó, akkor a Művelődésügyi Minisztérium fogja irányítani, ha mérnökről, akkor a KGM, vagy a Nehézipari Minisztérium, és így tovább. Nem ilyen vagylagosan felvetni azt a kérdést. Van egy harmadik észrevételem. Kállai elvtárs azt mondja előadásában, hogy az internátusok kérdése így perspektívában fel van vetve, de az építési kapacitás, gazdasági adottságunk ezt most nem teszik lehetővé. Ez így is van. Felvetném ennek a problémának egy másik oldalát. Az élet mindinkább szorít bennünket arra, hogy az iskolákban minél több napközit rendezzünk be. Ezek a napközik egy ilyen vegyes állapotban lévő valamik, nem tartoznak az internátus fogalmához és nem tartoznak ahhoz a valamihez, amelyben tényleg komoly nevelés folyik. Van tanári felügyelet, de a gyerekek, akik ide tartoznak — ez most így, azt hiszem, Budapesten a tanulók egyharmadát teszi ki az általános iskolákban —, az idejük nagy részét benn töltik. Javasolnám megvizsgálni azt a problémát, a napköziket hogyan lehetne ilyen félinternátussá felfejleszteni, ha már benn vannak du. 4 óráig, akkor legyenek benn estig, és csak este aludni menjenek haza, és megjavítani az egész vonalat, felügyeletet stb-t, azt hiszem, hogy ezen a területen addig, amíg internátusokat tudnánk létrehozni, jelentős eredményeket tudnánk elérni. A lakosság részéről mind nagyobb a törekvés — hozzáteszem, társadalmi úton is —, hogy létrehozzanak valamit, mert a szülők mindkét része [sic!] leginkább dolgozik, és valahová a gyerekeket adni akarják. Tehát ezt az adottságot, ami úgy is megvan, használjuk ki jobban. Még egy dolgot szeretnék itt megemlíteni. Én is félek a tanuló túlterhelésétől. Nekem is vannak ezen a téren komoly tapasztalataim a családon belül, őszintén megmondom, hogy itt a rokonságomban is vannak gyerekek, akik annyira túl vannak terhelve, könnyen tanuló gyerekek, hogy lassan idejük nem lesz semmire. Játék az lassan kiesik a fogalomból, ha komolyan akar tanulni. Tehát ezt a problémát, a túlterhelés kérdését, én azt hiszem, hogy nagyon erőteljesen kellene a 580