A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

mokkái is, pontos számokkal. Rájöttünk arra, hogy ennek a kettős feladatnak 4 esztendő alatt nem tudunk eleget tenni. Ha megnézzük, hogy most egy ipari tanuló 3 esztendő alatt nálunk — a mi területünkön — 4474 gyakorlati órát tölt el a tanulás ideje alatt, ezenkívül 1192 órát elméleti oktatással, ebből kiderül, ha veszszük ezt a szakmai gimnáziumot, akkor az onnan kikerülő fiatalembereknek nem lesz elég idejük arra, hogy a szakmát meg tudják tanulni. Már van a hátunk mögött egy gyakorlat, amely azt bizonyítja, hogy két esztendő alatt a gépipar bármely ágában nem tudtunk olyan szakmunkást kiképezni, akik megfelelnének a technika rohamos fejlődésének. És ebből következik, hogy mi ezeket a szakmai gimnáziumoknak létesítését, létrehozását még egyszer meggondolásra ajánlom, [sic!] Ami mibennünk nagy aggodalmat kelt, az a következő. A szakmai gimnáziumokban négy esztendő alatt, teszem föl, szakmunkások képződnek, és figyelembe veszem, hogy utána még egy-két évet elmennek a gyárakba és dolgoznak, és csak utána lesz az a szakmunkás, amit az iparitanuló-képzés formájában már most tudunk produkálni. Ebből következik az az ellentmondás, hogy 1965-ig — amenynyiben az ipari technikumok átszervezésre kerülnek — ezen időszakig és utána is jelentős kiesés fog bekövetkezni a technikus-képzésben. A mostani technikumok, amiről Kállai elvtárs is szólt — véleményem szerint elég elismerőleg —, hozzá szeretném tenni, hogy a mostani technikumok nem felelnek meg a technikusi fogalomnak, ha értem alatta a felsőipariskolát végzetteket, amely szervezet a háború előtt, a felszabadulás előtt működött, a mai technikumokból, akik kikerülnek, azok csak két esztendő után, két évi gyakorlat után érik el azt a színvonalat, amelyet a régi felső-ipariskola adott a hallgatóknak. Véleményem szerint mi, ha két évre beküldjük ezeket a technikusokat az üzemekbe, két év múlva jó technikusokat kapunk. Ha viszont a szakgimnáziumokban végzett fiatal embereket beküldjük az üzemekbe, két és múlva csak szakmunkásokat kapunk, és itt van az óriási minőségi különbség. Tehát a szakgimnázium szakmunkást ad négy év és két esztendő alatt, a mostani technikumok viszont a négy évfolyamot figyelembe véve és hozzávéve még egy-két gyakorlati időszakot, már technikust ad. Legyen szabad a tisztelt Központi Bizottságnak bemutassam, hogy a technikumokból kikerültek ma milyen foglalkozási körökben dolgoznak. Műhelyben, irányító munkakörben, műszaki beosztásban a kikerültek 51%-a dolgozik, szerkesztő, konstrukciós munkakörben 34%, adminisztratív munkakörben 15%. Mivel közoktatásunk reformjával az elmúlt időszakban elég sokat foglalkoztunk, szükségesnek tartottuk, hogy vizsgálatot folytassunk legalább 53 üzemnél, hogy a kikerült technikusainkkal az üzemek hogy vannak megelégedve, mi a vélemény ezekről a technikusokról. A főmérnökök véleményét közlöm: matematikából jónak minősítenek 54%-ot, fizikából 40%-ot, mechanikából 74%-ot — a jó a 4-es osztályzatnak felel meg —, gépelemtanból 60%-ot, gépszerkesztés 48%, gyártástechnológia 42%, szakrajz 80%, műhelygyakorlat 55%. Tehát a technikumaink mai oktatási színvonalával mi sem vagyunk megelégedve, de mi úgy látjuk, hogy nem az egyetlen útja a technikusképzésnek, amely itt az előterjesztésben és Kállai elvtárs előadásában is szerepel. Rátértünk arra az útra — az ipar követelményeit figyelembe véve —, hogy különböző speciális szakokra az elvégzett technikusokból iskolára küldünk este, és egy-két év alatt annak a szakmának a specialistája lesz, legalább abban a szakmában el tud kezdeni dolgozni. 570