A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

tanácskoznia, és valamiféle utat mutatni, mert megmondom, hogy ebben sem így, sem úgy nem merünk állást foglalni. Viszont lehet, hogy bizonyos területeken néhány fillérrel, néhány forinttal nagyon sok tíz vagy száz vagy ezer forintot lehetne megtakarítani. A másik ilyen kérdés a műszakiak részvétele a brigádban. Ez nem annyira fenti dolog, ezt helyileg is meg lehet oldani. Van azonban megint egy elég rázós dolog, ez a termelésben nem közvetlenül részt vevő pártmunkások, gazdasági, műszaki emberek hozzáállása az ilyen brigádokhoz. Itt tudniillik arról van szó, hogy új módon kell hozzányúlni ehhez a kérdéshez. Ezek a brigádok elvárják, hogy a vezetők — én nem a Kádár elvtársra gondolok, hanem helyi vezetőkre, vagy gyárigazgatóra, vagy minisztériumi főosztályvezetőre, vagy szakszervezeti vezetőkre — jöjjenek oda a brigádba, tanulmányozzák az életüket, adjanak választ az akár szakmai, akár politikai téren felmerült problémáikra, és ezáltal nagyon jó kapcsolatot lehetne a vezetők és a munkások között kialakítani. Nagyon kellene őrködni a túlkapások és formális megnyilvánulásokkal szemben [sic!]. Nemrég volt kint nálunk egy szakszervezeti elvtárs a gyárban, s amikor a szakszervezeti területi bizottság azt vitatta, hogy a munkások újítását hogy lehetne tömegessé tenni, és milyen problémák állnak ennek az útjában, hogyan lehetne ezt elhárítani, akkor az ő hozzászólásának a lényege az volt, hogy szervezzünk újítási hónapot. Ez azt mutatja, hogy bizonyos emberek — és ez nemcsak nála van, hanem sok helyen van — élnek a rutinból, még azt hiszik, hogy öt évvel hátrább vannak, és nem törik a fejüket. Ha most nem látjuk, hogy hogyan tudunk az ilyen dolgokhoz hozzányúlni, akkor ebből baj lesz, elvtársak. Végeredményben a szocialista brigádot nem mi találtuk ki, azt a munkások csinálták, és nekünk nem szabad, hogy megint csak a magunk feje után menjünk, mert abból baj lesz. Világos, hogy nekünk kell a tapasztalatokat összesíteni, feldolgozni, általánosítani, és jelenleg azt hiszem, hogy a legnagyobb gond, elvtársak, hogy emellett még a termelés szervezését olyan színvonalra kell emelni, hogy segítsék ezek a munkaverseny kibontakozását. Ezen a téren nekünk sok gyengénk van, én erre kitérni nem akarok, már felvetettem a múltkor egynéhány problémát, meg is mosták érte egyes helyeken a fejemet, de ismerik az én álláspontomat ezzel kapcsolatban. A legfontosabbnak a szocialista brigádokkal kapcsolatban azt tartom, hogy jelenleg konkrét szervezőmunkát kell végezni a brigádok elterjesztése érdekében, mert magától ez a dolog nem megy, ugyanakkor azonban a politikai munkát, ami elősegítette többek között ennek az új versenyformának a kialakítását, tovább kell folytatni, és magasabb színvonalra emelni. Azt gondolom, az a legjobb, ha hallgatunk a csőgyári elvtársakra, és megmagyarázzuk ennek az egész versenyformának az előnyeit, hasznát, és akkor majd meglátjuk, hogy milyen nagy eredményeket tudunk elérni. Én a magam részéről azokat a célkitűzéseket, hogy a 60-as feladatokat mind népgazdasági szinten, mind az életszínvonal tekintetében 1959-ben megvalósítsuk, helyesnek, teljesíthetőnek és túlteljesíthet]őnek tartom, a határozati javaslattal pedig egyetértek. SZURDI ISTVÁN

71 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A magam részéről a határozati javaslatot és a kiegészítést is jónak, helyesnek, elfogadhatónak tartom. A kiegészítés gazdasági vonatkozásaihoz lesz módosító javaslatom. Egyetértek és 45