A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

szakmai irányítás. Azt pedig, elvtársak, mindenki tudja, hogy két dolog az, ha valaki belül dolgozik, és az anyagi érdekeltség őt nap mint nap érdekeltté teszi, valakit mondjuk az állampolgári és lelkiismereti kötelezettség ugyan doppingol, de hát a lehetőség is más egy tanácsnál dolgozó embernél, akinek javaslati joga, meg nem tudom mije van. Mert hisz jogilag is tisztázatlan még, hogy hogyan irányítsuk mi gazdaságilag a tsz-eket, de azt is meg kell mondani, hogy ez is egy tág dolog nálunk még. Egy része az embereknek becsületes, lelkiismeretes, nem sajnálja a fáradságot, egy része meg úgy van, kicsi pénz, kicsi munka. Mi megpróbáltuk megfordítani ezt a sorrendet. Azt mondtuk, erősítsük meg a tsz-eket, mert szerintünk a harc ott dől el a tsz-ekben, oda kell a legjobb szakembereket, a legjobb elnököt stb. De ha ez így van, és elfogadjuk változtatás nélkül a jelenlegi felépítését a mezőgazdasági, szakmai irányításnak, akkor viszont a helyzet az, hogy nem tudunk adni, ha a tsz-eket erősítjük ebben az évben, akkor nem tudunk adni a járásnak, hiába ad Losonczi elvtárs béralapot, meg státuszt, nem tudunk oda megfelelő embereket küldeni. És akkor lényegében tartósítani fogjuk azt, elvtársak, ami most van, hogy a 240 szövetkezetből 100 szövetkezetbe, ahol tapasztalt elnök van, ahol jó szakember van, a járási tanács mezőgazdasági osztályán dolgozó embereknek 90%-a nem mer kimenni. Losonczi elvtárs meghallgatta, milyen tszelnökök szólaltak fel ott nálunk. Olyanok, akikkel általános dolgokról elcseveg a mezőgazdasági osztályvezető, meg az ott dolgozó agronómus, de konkrét szakmai kérdésekben, gazdasági kérdésekben zsebre rakja a jelenlegi 100 szövetkezetünkben a járási tanácsnál dolgozó emberek 90%-át. Most mi következik? Az, hogy nem mennek ki, mert emberi önérzetük van ezeknek. A felszólaló elvtársak azt mondják, úgy néz ki, hogy külön megyünk, meg külön húzunk. Véleményem szerint nem erről van szó, elvtársak. Arról van szó, hogy ha kimegyek egy szövetkezetbe, vagy szakmailag, vagy politikailag magasabban kell álljak, mint az, akit meg akarok győzni. A járási tanácsnál dolgozó emberek többsége szakmailag és politikailag sem áll magasabb színvonalon. Most mi következik ebből? Az következik, hogy mi összehívjuk a járási tanács vezetőit, a párt embereit, megmagyarázzuk nekik, hogy emberek, az egyik oldalon ez egy üzleti dolog, adok-veszek, másik oldalon politikai dolog, hogy lesz kukoricánk, húsunk stb. Mi úgy mondjuk, hogy megpatkoljuk őket. Most kimegy ő a tsz-be, és elkezd vitatkozni. Amíg az a puskapor tart, amit ott nálunk kapott, addig megy is, de amikor már belemennek a részletes kérdésekbe, a termelés, gazdasági, szakmai kérdésekbe, elfogyott a puskapor, ő nem képes újabb puskaporral a vitában megtölteni az ő fegyverét, és ezért ha van önérzete, nem is megy ki. A helyzet olyan, hogy mi átérezzük ennek a kukorica-részlegnek a dolgát, mi megyünk. A járási tanács apparátusa úgy néz ki, mintha nem akarná. Szerintem nem erről van szó. Lehet, hogy van egy-két lelkiismeretlen ember is, de többségükben arról van szó, elvtársak, hogy nem tud a vitában azokkal a tsz-elnökökkel, agronómusokkal megbirkózni, meggyőzni őket. És most két dolog lehetséges. Vagy elkezd ilyen állami erőszakos fellépést csinálni, amitől fél, mert ezért már megütögettük a fejét, vagy megpróbálja a vitát azzal, hogy nem. [sic!] Még valamit, elvtársak. Őszintén szeretném felvetni, mert sok ülésen beszélgettünk róla. Véleményem szerint van néhány olyan jelenség nálunk — én Kádár elvtársnak tavaly a gyakorlatban említettem ezeket a dolgokat —, Horváth elvtárs, ne vedd úgy a dolgot, hogy itt személyeskedünk, mert hiszem azt, hogy ugyanazt 490