A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

En konkrétan egy kérdéssel szeretnék foglalkozni, és előre szeretném bocsátani, hogy a kérdés felvetése nem most érlelődött meg bennünk, azonban tartottuk magunkat a Központi Bizottság, Politikai Bizottságnak ahhoz az álláspontjához, hogy addig, amíg a szervezés országosan jelentősen előre nem halad, addig ilyent, ha még helyileg feszítő problémák jelentkeznek is, nem helyes felvetni, mert ez esetben más területen bizonyos nyugtalanságot okozna. Néhány felszólaló elvtárs, megyetitkár elvtárs említette a problémát, a pártapparátus és a tanácsapparátus az utóbbi időben mintha nem egyformán húzna, vagy az egyik talán erre, a másik pedig arra. Azt mindenütt elismerik, hogy a mezőgazdaságban, a magyar mezőgazdaságban is rendkívül nagy tartalékok vannak. Azt is tudjuk, hogy ennek kiváltása rendkívül sok tényezőtől függ, és most ilyenféle tényezőkről szeretnék beszélni. Ez általában a gazdasági irányításra, a mezőgazdasági termelésnek és konkrétan a szakmai irányítása. Mégpedig két vonatkozásban: az üzemen belüli és az üzemen kívüli, tehát amit úgy szoktunk mondani, hogy az állami irányítás. Mindenki, akár az iparról, akár a mezőgazdaságról beszélünk, leszögezzük egyértelműleg, hogy: a megnövekedett feladatok egy magasabb színvonalú vezetést kívánnak. Hosszabb ideje beszélünk erről, és tettünk is és e pillanatban is egy sor intézkedést ebben az irányban. Többek között olyasmit, hogy a Földművelésügyi Minisztérium újabb státust adott a megyei tanácsok, járási tanácsok megerősítésére, és e pillanatban is van ilyen ígéret, talán már határozat is, hogy újabb státusokkal bővítsük a járási tanácsok mezőgazdasági osztályait. Meg kell mondani, hogy a helyzet eléggé kezd kiéleződni. Elvtársak, tiltakozunk az ellen, hogy nekünk egyetlen új státust adjanak, és megpróbálom megindokolni, s ha nem helyes, nagyon kérem az elvtársakat, magyarázzák meg nekem, mert mi úgy érezzük, hogy nekünk van igazunk. Ha az apparátust tovább növeljük, elvtársak, megfojtja a vezetést, és nem lesz magasabb színvonalú, állítom, hogy lényegesen a színvonal esni fog. Még egy: most azt mondjuk, hogy erősíteni kell a vezetést. Az erősítést általában úgy értjük az eddigi gyakorlatban, hogy újabb és újabb státusok jönnek a megyei járási stb. tanácsokhoz. Most azt mondjuk, döntsük el, hogy mit erősítünk meg. Vagy a megyét, vagy a járást, vagy a termelőszövetkezetet. Én nem vetettem ezt fel, mi eddig úgy éreztük, belülről meg tudjuk oldani, közöttünk nagyon jó viszony van, személyes értelemben is, általában testületek között is - pártbizottság, tanács. De egy éve mi magunk is érezzük, hogy a tanácsnak a mezőgazdaság irányításával foglalkozó részlege a megyétől kezdve le a termelőszövetkezetekig nem hogy lépést tartott volna, hanem bizonyos értelemben az elmúlt évben, akármit csináltunk, színvonalban esett, mert megkötöttük magunkat néhány esetben, hogy nem engedtünk ki szakembereket a tanácsapparátusba. De volt eset, amikor kész helyzet elé állítottak bennünket, tucatszámra. Azt mondta, nézz oda, nekem öt gyerekem van, fizetek neked ennyit, a tsz hív, ezer forinttal többet fog adni, és kiment, [sic!] Letette a mappáját, és otthagyott. Losonczi elvtárs a legutóbbi megyebizottsági ülésünkön részt vett, és ő maga hallhatta személyesen, hogy nem egy felszólaló elvtárs elmondotta — a Vízügyi Igazgatóság vezetője —, hogy az ez évi terveinknek alátámasztására kidolgozhattuk, hogy legalább egy 15-17 ezer holddal egyszerű módszerekkel fokozni kell az öntözést, mert különben honnan jön az a plusz takarmány, amivel a plusz húst meg kell termelni. O felszólalásában azt is elmondotta, hogy olyan helyzet van: a pártbizottságokon dolgozó emberek, amelyek között szinte az a helyzet, hogy gazdasági feladatokat kénytelenek végezni, [sic!] eközben a tanácsi apparátusban dolgozó, járási apparátusban dolgozó elvtársakat nem lehet látni. Egy ré488