A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kérdés. Legfeljebb idefönn, ha egyikünk akarja, másikunk nem, valóban ki kell egymással szemben harcolni. De a józan észnek győzni kell, és énszerintem már rég győzött, itten tehát fizetni kell. A munka kérdése: munka kérdésében énszerin­tem a tsz-eknek a közgyűlésen kellene nekünk segítségre lenni a szövetkezet veze­tőinek, és ott megmondani, hogy a földjáradék törvény, akármilyen rosszul esik nektek. És akármennyire indokolni tudjátok, hogy nem érdemlik meg, meg kell fizetni. A jövő esztendőben azonban legyünk azon, hogy ehhez más legyen az új emberek viszonya, a közös gazdasághoz, annak munkájához, amely közgyűlésen nekik is meg lehetne mondani azt, hogy ne herdálják és ne hurcolják széjjel azt a keserves kínnal összehozott vagyont, amit 10 esztendőn keresztül ezek a tsz-embe­rek összehoztak az adott gazdaságban. A kettős feladatot illetően, egynéhány szót csak róla. Tudjuk azt, hogy amíg szerteszéjjel voltak, tsz-einknek földjei nem voltak tagosítva, nem voltak táblásít­va, addig még közel se jutottunk a növénytermesztésben a kettős feladat megvaló­sításához. Képtelenség is. Persze voltak egyéb okok is, de ez maga is elég ahhoz, ha széjjel van a föld, ne tudjuk megoldani a kettős feladatot. Lehetetlen. Most tapasz­talatból tudjuk, amikor együtt van táblában a tsz-ek földje, már az első esztendő­ben az eddig elért átlageredményeknél magasabb eredményeket tudunk kihozni, ha gondosan csináljuk a szántó-vető, illetve a termelési munkákat. De az állatte­nyésztésben is. Az állattenyésztésben most az lesz a helyzet, mint ami régen volt a növénytermesztésben. Nem voltak táblás földek igen sok tsz-ben, most elég sok tsz-ben nem tudjuk összevinni az állatokat, ami a kettős feladat megoldását na­gyon nehézzé teszi a részünkre. Evvel én nem azt akarom mondani, mintha telje­sen lehetetlen volna az, azt azonban igen, hogy olyan gondosság és erőfeszítés kell hozzá mindnyájunknak a részéről, a szövetkezeti parasztok részéről elsősorban, hogy ezt a kettős feladatot el tudjuk érni, biztosítani tudjuk, amilyent az együttes erő csak ki tud hozni. Itt szóba került valaki részéről, hogy engedélyezzenek az erdőgazdaság részé­ről több fa kitermelését és így tovább. Kétségtelen, hogy ez így valamilyen megol­dás lenne. De ha arra gondolunk, hogy az első világháború után jött a második, a második világháború után, amikor forradalmak, ellenforradalmak meg mit tudom én, mi volt, hogy pusztultak erdőink, az a kicsiny, ami van, akkor mindjárt más­képp kell nekünk gondolkodni a tekintetben, hogy kivágassuk-e azt a fiatal fát, vagy pedig ha van más megoldás, esetleg nem kellene-e nekünk másra gondolni. Énszerintem különösen a dunántúli vidékeken, ami az állatállomány összevonását illeti, megfelelő akarattal szövetkezeti tagok részéről és gondossággal ezt lehetne nagyjában-egészében biztosítani. Van is nekünk erre példa. Itt van egy sor szövet­kezet részben Győrből, más részben Veszprémből, azután Szolnokból, de találkoz­tam én ilyen szövetkezettel Hajdúban is és másutt is, ahol saját erőből hihetetlen átalakításokat, beruházásokat csináltak, és alkalmazták azt is akár 10-15 eszten­dőre, így ezt a helyzetet arra, hogy ideiglenes gazdálkodási központként szolgáljon a tsz részére. Az volna nekem a javaslatom, hogy az illetékes szervek vegyék számba ezeket a tsz-eket, ahol ezt a munkát elvégezték, és ennek megfelelően törekedjék átvinni más községekbe is az ilyen ideiglenes megoldásokat. Volt is erről már sokszor szó, ahol egymás mellett 3-4 módos paraszt van, valahol megegyezni ottan, és megteremteni az ideiglenes gazdasági központot. A jövedelemelosztásnak dolgával, az utóbbi időben foglalkoznak vele másutt is, és nem tudom, hogy nem csinálnak-e vele zavart a tsz-einknek az életében. Nem 486

Next

/
Oldalképek
Tartalom