A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

hogy elhelyezzük az összes közösbe bejutott szarvasmarha-állományt. Ez nálunk nem könnyű. 22 000 db szarvasmarha elhelyezéséről kell gondoskodni. Éppen ezért helyezkedtünk arra az álláspontra, hogy a kapott beruházási összeg felhasználását bizonyos sorrendiséghez kötöttük. A pénzt elsősorban fordítsuk az átalakításra, hogy minél több férőhely legyen. Fordítsuk a kapott összeget másodszor szerfás építkezésekre, ami szintén nagyobb elhelyezési lehetőséget biztosít, és harmadsorban új istálló építésére. Itt is van azonban egy gondunk. Eleve arra az álláspontra helyezkedtünk — és ez az álláspontunk nem változott —, hogy magtárpadlásos istállót a mostam típustervek szerint nem építünk, mert ez 1600-1700 ezer Ft-ba kerül, és ha mi a kapott 47 milliót erre akarnánk elosztani, ami fennmarad a beruházás, a szerfás építkezés és az átalakításon túl, édeskevés szarvasmarhát tudnánk elhelyezni. Van nálunk egy terv, amit tavaly az FM jóváhagyott. Eszerint magtár-padlás nélkül 750-800 ezer Ft-ért tudunk 100 mérőhelyes istállót építeni. Bizonyos huzavona van ennek a tervnek az elfogadása körül, érzésem szerint — és ezt Losonczi elvtárs felé jeleztem már —, az FM illetékes szervei ebből presztízskérdést csinálnak a tervekből, és ennek következtében nehezítik a munkánkat. Ha mi megkapjuk jóváhagyás formájában azokat a terveket, amiket készítettünk, abban az esetben biztosítottnak látjuk, hogy a viszonylag kevés beruházási összeg elosztásához a 22 ezer db szarvasmarhát vagy legalábbis túlnyomó többségét el tudjuk helyezni. Végezetül egyetlenegy kérdést, tisztelt Központi Bizottság. Nem esett itt szó ilyen formában, de lényegét tekintve beszélt erről Fehér elvtárs, Kádár elvtárs is, amikor a tavaszi munka kérdését vetette fel. A tavaszi munkára való jó felkészülést nálunk komoly mértékben akadályozza a gépjavítási munkák késedelme. A gépjavítási munkák késedelmének alapvető oka alkatrészhiány. Mi ezt politikai munkával pótolni nem tudjuk. Nekünk a gépeinknek a 40%-át nem tudjuk javítani, mert nem kapjuk időben az alkatrészt. E tekintetben, ha lehet még intézkedéseket tenni, feltétlenül kívánatos. DOBI ISTVÁN elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! A Fehér elvtárs beszámolójával, illetve jelentésével és a határozati javaslattal egyetértek. Úgy a jelentést, mint a határozati javaslatot jónak tartom. Ami a termelőszövetkezeteink fejlesztését illeti, jónak tartottam előbb is, és jónak tartom most is ezt a módszert, és a későbbi időben is, hogy a meglévő termelőszövetkezeteinkben, amik már megvannak, egészséges területi nagyságban szervezzük be azokat az egyéni gazdálkodókat, akik még a tsz-en kívül vannak. Előbb nem gondoltam arra, hogy olyan nagymértékű lesz a régi termelőszövetkezeti tagoknak a károsodása az ilyen módú fejlesztés esetén, mint ahogyan most a tsz-einknél a régi tagokat illetően tapasztaljuk azt. Előbb azt gondoltam, hogy a beszervezett parasztokat rá lehet bírni arra, nem is nehezen, hogy a szükséges vetőmagot vigyék be, hiszen úgyis el kellett volna vetni, ha kívül maradnak, tehát az megvan nekik. Nem gondoltam azt sem, hogy tsz-be vitt állataikkal együtt nem viszik be a szükséges szálas és szemes takarmányt, de ahogyan látjuk, nemcsak ezt nem viszik be, hanem nem viszik be még az alomszalmát sem. A régi termelőszövetkezeteket ez maga is lenyomja. Mert őnekik már jól kialakult, jó állapotban lévő állatállományuk volt. Az így felfejlesztett állatállomány lényegesen gyengébb, ezért természetes, hogy ebben az esztendőben most már a régi tsz-tagok jövedelme az állattenyésztésből olyan nagyon csökken, hogy az akarva nem akarva kénytelen látni, illetve kénytelen érezni és elviselni, és nem ritka eset bizony, hogy fájdalmasan fel is jajdít [sic!] miatta. De 484