A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

négy teszi ki a termelőszövetkezeti családnak a jövedelmét. Ezt a négyet, ha nézzük, akár Győr megyében, akár Szabolcs megyében, felelősséggel állíthatjuk, és mindenütt mondhatjuk, hogy ez kielégítő. Még azt szeretném elmondani, hogy azokban a megyékben, ahol az átszervezés megvolt, Győr megyében, Szolnokban, Veszprémben, na meg Somogy megyét is vegyük hozzá, itt a legalacsonyabb a munkaegység. Márpedig, ha a munkaegységből indulunk ki, becsapjuk magunkat, mert ugyanakkor ezekben a megyékben az ez évi termelési tartalék; vetőmag, műtrágya, takarmány, állat és így tovább, itt a legnagyobb. Hát ha a Somogy megyei elvtársak, vagy Lombos elvtársék azt a 189 millió saját erőt például Győrben szétosztották volna, vagy eladták volna, akkor nem 27 Ft lenne a munkaegység, hanem 57 Ft. Ez mutatja a parasztok hozzáállását, azt, hogy politikailag rend van minden megyében, csak pár helyen morognak — mert egy kis morgás azért van —, de sehol olyan baj nincs, hogy központilag kellene intézkedni, vagy kimenni, megnyugtatni az embereket. A győri parasztok, a szolnokiak és a többiek azt mondják, hogy persze, az első év nem olyan, mint szeretnénk, de ha a második évet jól előkészítjük, akkor sokkal jobban fog menni. Nekem az a benyomásom, hogy amit mi ígértünk, hogy lépjen be a termelőszövetkezetbe, és ha jól dolgozik, rövid idő alatt jobban fog élni, mint egyéni paraszt korában, az beválik. Az a benyomásom, hogy ebben az esztendőben, ha terveinket végrehajtjuk, ezt az eredményt számokkal is bizonyítani tudjuk. Még a földjáradékról egy-két szót, elvtársak. 1958-ban egy aranykoronára 4,59 Ft-ot adtak és most pedig 11-12 forintot, vagy pedig nem tudom én, egy holdra adtak 54-59 Ft-ot; 1958-ban alig egypár szövetkezetben adták ezt, most pedig elvtársak, minden szövetkezetben 120-140 Ft-ot adtak egy holdra. Engedjék meg az elvtársak, hogy én is javasoljak valamit. A belső határozatban legyen szó arról, hogy azért mégsem érthető, és nem fogadható el, hogyha a mi Központi Bizottságunk határozatot hoz, az Elnöki Tanács törvényt hoz a földjáradékkal kapcsolatban, akkor a párt és állami szervek azt nem hajtják végre. Nekünk az utolsó hetekben szinte rá kellett kényszeríteni a termelőszövetkezeteket arra — a pártapparátus segítségével —, a tanácsokat, hogy betervezzék ezt. És hogy, elvtársak, 93 millió a mérleghiány, ennek 30-35%-át ez teszi ki. Nem terveztük be a földjáradékot, és emiatt a mérleghiány előállt. Ezzel nem lehet viccelni. Tessék végiggondolni: miért nem irracionalizáltuk nálunk a földet? Ennek társadalmi, történelmi, politikai okai vannak. Amíg van földmagántulajdon, s amíg használatba adja a paraszt a földjét a termelőszövetkezetnek, addig ezt a tulajdonjogot tiszteletben kell tartani. Ezért született a központi bizottsági határozat és a törvény is. Még egy érvet: itt nem arról van szó, amikor Kádár elvtárs azt mondja, hogy az egyéni paraszt érdekeltségét továbbra is biztosítani kell, ő itt nem arra gondol, hogy emeljük az árakat, sem valami különleges intézkedésre, hanem nyilván arra, hogy a múlt évben és ez évben is a termelőszövetkezetbe belépett parasztok jogait igenis érvényesíteni kell. Amit ígértünk, a földjáradékot, meg azt, hogy a vetőmagot kifizetjük, és mindazt, amihez neki törvényes joga van. Ez hat arra a parasztra is, aki még kívül van, látja, hogy bent a termelőszövetkezetben minden rendben van, akkor ő nyugodtabban termel, mert tudja, hogy ha majd belép, akkor őt ilyen sérelem nem éri. A mérleghiányról még annyit, hogy ennek egyik oka, amit már említettem, 30-35% a földjáradékból adódik, másik oka a magas termelési tartalék, amit nem osztottak szét, azután a termeléskiesés is elenyésző ok, a termelőszövetkezetek 474