A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

vitatkozunk itt ezen, ahelyett, hogy ott 15-20 perc alatt megoldottuk volna, hogy igazunk van-e vagy nincs. RAPAI GYULA elvtárs: Tisztelt elvtársak! Tapasztalataink szerint az elmúlt hetekben folytatott tsz-szervezőmunka politikai hatását eredményesnek mondhatjuk. Az a tapasztalatunk, hogy a politikai érdeklődés nem csökkent, sőt fokozódott az országban. A probléma inkább ott van, hogy ezt a politikai érdeklődést nem tudjuk megfelelően kielégíteni, nem tudunk konkrétan, sokoldalúan választ adni a dolgozó parasztok különböző politikai, gazdasági, szubjektív, egyéb problémáira. Véleményem szerint a következő hónapokban nagy erőfeszítéseket kellene tenni a termelőszövetkezetek pártszervezeteinek megszervezésére, erősítésére. Az anyagban szerepel egy mondat, amely úgy szól, hogy „gyorsítsuk meg a tervelőszövetkezeti pártszervezetek szervezését". Véleményem szerint ez a dolog sokkal bonyolultabb, mint hogy egyszerűen létrehozunk pártszervezeteket. Az a helyzet, hogy sok tsz-ben ma még nincs pártszervezet. Sok termelőszövetkezetben a pártszervezet tagjai nem tsz-tagok, több helyen a termelőszövetkezeti tagok nem parasztok, nem dolgoznak a tsz-ben, vagy [a] párttitkár másutt dolgozik. Szóval nagyon bonyolult a probléma, és véleményem szerint a politikai munka, a politikai megszilárdítás erősítése érdekében a következő hónapokban a tsz-pártszervezetek szervezésére, konkrét erősítésére kellene nagyobb erőfeszítést tenni. Általános erősítésen túl — hogy tagjelölteket veszünk fel —, úgy gondolom, helyes lenne, ha egyik-másik pártszervezetet úgy is erősítenénk, hogy üzemből átirányítanánk pl. párttagokat. Ez nem oldható meg ma még egyes helyeken, hogy tagjelölteket vegyünk fel. Helyenként, nem általánosan, gondolom, megoldható lenne ez. Másrészt helyes tapasztalat az, amit a Győr megyei elvtársak alkalmaznak, hogy kialakítanak a pártonkívüliek közül egy aktívát, és ezekkel rendszeresen foglalkoznak. Ez is egyik módja lenne annak, hogy politikailag legyenek ott képzett emberek, akikre támaszkodhat a járási pártbizottság, a pártszervezet és akik a politikai munkában segíthetnek. Ezen túl én úgy gondolom, elvtársak, helyes és szükséges lenne a következő hónapokban Budapestről is leküldeni politikailag fejlett elvtársakat, rövid időre, egy-két hétre, három hétre, vagy két hónapra, és ezek konkrét politikai segítséget adnának egyes termelőszövetkezeteknek. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ez az út járható, a központi apparátusból, minisztériumokból, különböző intézményekből, szervezetekből lehet küldeni elvtársakat falura, és ezek, állítom, nagyon nagy segítséget tudnak adni a termelőszövetkezetek politikai kérdéseinek megoldásában. Különben a politikai tanfolyamok, amelyeket mi most szerveztünk országosan, kb. 300-at, azt bizonyítják, hogy ez az út helyes, járható, és az egyes konkrét termelési és egyéb feladatoknál is igénybe lehetne ezt a módszert venni. A politikai érdeklődést több helyen azért sem tudjuk kielégíteni, mert a szervezőmunka tapasztalataink szerint nem párosul megfelelően a tömegpolitikai munkával. A Szolnok megyei elvtársak elmondták, hogy nehezen megy az a 30 mázsás kukoricatermelési mozgalom, és a járási elvtársakkal beszélgetve kiderült, hogy bizony ebből a mozgalomból kimaradt a tömegmozgósítás. Kimaradt az, hogy a termelőszövetkezet tagjaival beszélgetnének, és velük együtt vállalnák a 30 mázsás kukoricatermelést. Egyszerűen a vezetők, a titkár és az elnök összeülnek, és akkor megállapítják, hogy csatlakozunk, vagy nem csatlakozunk. Pedig ha a termelőszövetkezet tagjaihoz fordulunk, meg vagyok győződve, hogy az esetek jelentős részében a termelőszövetkezeti tagok támogatni fogják ezt a mozgalmat. Én ebből 458