A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Mi nagyon komoly munkát fordítottunk a tsz-ek anyagi érdekeltségére. Komoly tapasztalatokat szereztünk ezen a téren, most a vállalásnál. Az eredményt csak ősszel tudjuk megmondani. Mi nagyon hisszük, elvtársak, hogy ebben az évben 20%-kal emelni fogjuk a termelési értéket a múlt évivel [szemben] a termelőszövetkezetekben. Az egyéni parasztnál nem tudjuk összehasonlítani, mert arról nincs statisztika, de megvagyunk győződve, és mindent el fogunk követni — lehet, hogy vannak akik gúnyosan nevetnek ezen, de — mi azt tapasztaltuk, hogy ahol az érdekeltség megvan, ott komoly eredményeket értek el egyes termelőszövetkezetek. Nem kell mást mondani, elvtársak, mint azt, hogy Pest megye termelőszövetkezeteiben az egy holdra eső termelési érték a 3000, 3200 között mozog, de ahol az érdekeltség be volt vezetve, az első években ott négy és öt, öt és félezer forint volt az első évben. Mi minden szövetkezetünkkel tárgyalunk. Akad olyan eset, hogy a termelőszövetkezet vezetősége azt mondja, ő nem tartja ezt helyesnek, jó neki úgy, mint tavaly. Aztán megnéztük, mennyit hoztak ki egy holdról. Hát 2300-at. De milyen a vetésszerkezetetek? - kérdeztük. Nincs munkájuk. Hát hívjuk csak össze a parasztokat. Összehívtuk, megkérdeztük, mi az ő véleményük. Azt mondják: úgy szeretnék, hogy érdekelve legyenek. Vállalnának ennyi kukoricát, cukorrépát stb. Kérdeztük tőlük, hát miért nem csináltátok? Hát eddig bevált — mondják —, mit kell itt mindig okoskodni. Nem a parasztok, nem a dolgozók állanak ellen, hanem egyes vezetők. S amikor velük tárgyaltunk, meggyőztük őket. Mindenhol meg lehet találni hogyan, mint lehet érdekeltté tenni a tagokat. Elvileg érdemes megállapítani, és a határozatban meg is van állapítva, hogy törekedni kell mindenhol érdekeltté tenni a dolgozókat. Ez egy elvi kérdés, ami az iparban is megvan, és miért ne kellene a mezőgazdaságban is ezt biztosítani. Említettem, a statisztikai dolgot ezekkel a holdakkal s a megállapításokkal kapcsolatban. Amit Fehér elvtárs mondott, az nagyon súlyos megállapítás. Azt mondja, hogy a megyei titkárok nem ismerik a centralizmust. FEHÉR LAJOS elvtárs: Öt-hat megye. HORVÁTH ANDRÁS elvtárs: Rendben van. Azok között mi is ott vagyunk. Ez nagyon súlyos megállapítás, és ha igaz, meg kell mosni jól a fejüket, egyetértek ezzel. Csak a magunk nevében tudok beszélni, és azt hiszem, nem szolgáltunk rá erre. Ha egy nyelven beszélünk, és megértjük egymást, akkor nem következik ez be. Nem beszéltünk egy nyelven, s azt hiszem, hogy ezért sem egészen mi vagyunk a felelősek. Ezt majd a Központi Bizottság eldönti. Kénytelen vagyok elmondani ennek a történetét, s akkor látni fogják az elvtársak, ki hogyan értelmezte volna ezeket a dolgokat. Nem volt arról szó, hogy a megye kap egy területet, hogy ennyire mehet, többre nem. Arról volt szó az október 22-i KB-ülésen és azután is a kongresszuson, hogy ahol a politikai feltételek megvannak stb., stb. Ez helyes elv, jó volt. Ennek alapján kaptuk meg, hogy készítsük el elgondolásunkat. Mi speciel elkészítettük 160 000 kat. holdra, akkor lett volna a megyének kb. 60%-a. Ez sem túl előreszaladás, hiszen nagyon el voltunk maradva, de a konzultáción az elvtársak azt mondták, hogy nem! Az első lépcsőben induljunk 80 ezer holddal. Hála a szovjet szputnyik-elvnek, bevonult a tsz-szervezésben a lépcsőzetesség. Mi úgy értelmeztük, hogy ha első lépcső van, akkor második is van. Gondolom, hogy ezt is meg lehet érteni. Ennek ellenére nagyon óvatosak voltunk, nehogy baj érje a ház táját, és amikor a felét befejeztük, illetőleg a 60 ezer holdat, akkor kértük az elvtársakat, üljünk le, konzultáljunk. Az elvtársak kijöttek, konzultáltunk. Azt mondták, hogy mit ugráltok, még csak a felét fejeztétek be, hát csak nyugodtan 455