A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

Tiszántúlon, részben másutt is, a dolgozó parasztok elsősorban a meglévő tsz-ekbe léptek be. A szervező, felvilágosító munkát a fejlesztésre kijelölt községekben sikerült a tavalyinál jobban az egész párt ügyévé és társadalmi üggyé tenni. Sikerült a helyi erőket is jobban bekapcsolni az agitációs munkába, bár az első hetekben sok faluban inkább külső erőkre, a szervező brigádokra támaszkodtak. Eleve számoltunk azzal, hogy a fejlesztési munka nem lesz könnyebb a tavalyinál, sőt talán nehezebb. S így is lett. Bár a parasztság érzelmileg előbbre tartott a tavalyi év eleji állapothoz képest is, és magában eldöntött kérdésnek tartotta azt, hogy falujában is előbb-utóbb tsz lesz: mégis a szervezőknek minden egyes új tagért egyenként kellett megharcolniok, emberről emberre menő, szívós, meggyőző munkára volt szükség. A türelmes, a nagyobb községekben több hétig is tartó szívós meggyőző munka — és csakis az ilyen munka — végül is meghozta a kívánt eredményeket. Különösen azokban a községekben, ahol a pártszervezet meg tudta nyerni és az aktív meggyőző munkába bekapcsolni a belépett parasztok egy részét, a tekintélyes, hangadó, ún. „sok fát mozgató" parasztembereket. Meg lehet állapítani, hogy mindezek eredményeként a párttitkárok, tanácselnökök tekintélye a téli szervezőmunka során tovább nőtt a falvakban. Számos helyen a dolgozó parasztok követelték, hogy előttük írassák alá a belépési nyilatkozatot. S nem kevés az olyan tsz-ek száma, amelyek a község tanácselnökét hívták meg, és választották meg elnöknek. Az előterjesztett határozati javaslat

18 megállapítja, hogy a szervező- és felvilágosító munka irányítása szervezettebb és tervszerűbb volt, mint tavaly. E téren javult a Központi Bizottság munkamódszere is. Helyesnek bizonyult, hogy a Titkárság tajgai, a Központi Bizottság illetékes osztályai s a Földművelésügyi Minisztérium bevonásával, induláskor konzultáltak a megyetitkárokkal, tanácselnökökkel, s elgondolásaikat alapul véve, a velük való együttes megvitatás és megállapodás alapján véglegesítették a fejlesztési terveket. A konzultáció során a fejlesztési munkában, a megyei tervek valóra váltásában többlépcsős menetet ajánlottunk számukra, s menet közben is konzultáltunk valamennyi megyével, némelyikkel több ízben is. Közismert a Központi Bizottságnak az a gyakorlata, hogy a pártszervezeteknek a korábbi évekhez képest nagyobb önállóságot biztosít munkájukban, támaszkodik véleményükre a határozatok meghozatalában. A Központi Bizottság ismételten felhívta a megyei titkár elvtársak figyelmét arra, hogy terveik kialakításában, úgyszintén a végrehajtásban legyenek rugalmasak, kerüljék a mechanikus, sablonos megoldásokat, s ha a helyzet úgy kívánja, módosítani kell terveiket, természetesen a Központi Bizottsággal való előzetes konzultáció alapján. A Titkárság menet közben két ízben is módosította számos megye fejlesztési kerettervét. Úgy látjuk, hogy ez a munkamódszer helyes és egészséges. Nem volt helyes viszont az, hogy néhány megyebizottság rosszul értelmezve a nagyobb önállóságot, sutba dobta a centralizmust: meg sem várva a menet közben jelzett konzultációt a megállapodott kereten felül, engedély nélkül 20-3(M0 újabb községben kezdtek hozzá a szervezőmunkához, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy az anyagi, beruházási eszközök megadásában majd kész tény elé állítsák a Központi Bizottságot. Továbbá, a Titkárság által megadott keretmódosítás után is néhány megyében új meg új községben kezdtek hozzá a szervezéshez: holott a január 23-i megyei titkári ülésen világosan közöltük a Titkárság határozatát,

19 amely szerint a megállapodá433