A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

A Központi Bizottság határozata után a PB határozata

60 az volt, hogy mesterségesen nem csinálunk szövetkezeti mozgalmat, mert ez nem lehetséges megyék, sőt járások között sem. Ahol a lehetőség megvan, azt maximálisan ki kell használni. És itt talán megmondhatnám azt, hogy a győriek eredményei segítik a zalaiakat, a Szolnok megyeiek eredményei segítik a Hajdú megyeieket azzal, hogy megteremtjük ott is azokat a politikai előfeltételeket, a parasztság párt iránti bizalmának olyan fokát, mint az előrehaladottabb megyékben, és ha most ezt még nem tudták megteremteni, dolgozniok kell, lehet, hogy pár hónapig, és akkor ezek a megyék ugyanazokat az eredményeket el fogják érni. Nagyon fontosnak tartom kijelenteni, Kádár elvtárs, még egyszer a Központi Bizottság kibővített ülésén, ahol mindenki itt van, hogy a zalaiakat nem lehet elmarasztalni azért, mert ott még nem tudták megteremteni azokat a feltételeket, mint Győrben megvan [sic!], elvtársak, megvan ennek is az oka. Ott a parasztokban a sérelme a múltból [sic!] stb., jobban élnek, de már ott is van azért fejlődés. Minden egyes helyen meg lehet állapítani annak elemeit, ha ténylegesen még nem értek meg a politikai feltételek, sőt olyan következtetéseket is vontam le, hogy egyes helyeken, ahol kismértékben erőszakosságok voltak, elsősorban olyan helyeken voltak, ahol elhanyagolták a politikai munkát, ami nélkül nem megy előre ez a mozgalom. A sikereknek az alapja — ezt meg kell érteni mindannyiunknak, mert akkor nem tudunk továbbmenni — a parasztságnak a pártba vetett bizalma. Elvtársak, nem lehet mással magyarázni, mert a győriek a leggazdagabb parasztok, meg a vasiak is ilyen gazdagok, és a győriek kezdték el a dolgot, meg a veszprémiek és a szolnokiak. Annyira különbözőek a gazdasági körülmények, a kulturális körülmények, hogy akárhogy próbálja az ember magyarázni, egyre tud rájönni: a paraszt bízik a pártban. Nem tudja pontosan, hogy milyen lesz a szövetkezet, lát jól működőket és rosszul működőket is, de bízik a pártban, és a párt azt mondja, menj be, csinál meg, mert akkor az élet jobb lesz. Meg kell mondani, ilyen mozgalmat már láttunk — én akkor nem a mezőgazdasági területen dolgoztam, hanem az erdő területén — 1951-52-53ban, és meg kell mondani, mi is a különbség a mostani, meg a régi munka között. Elvtársak, ezekben az esztendőkben volt a legmagasabb a szövetkezeti mozgalom, és mi kísérte? Az, elvtársak, hogy otthagyták a földet. Abban az időben született meg ez az 1 millió hold tartalékfold. Meztelenül mentek be a tsz-be, kis- és középparaszt egyáltalán nem ment be, és a kisparasztok is mindent eladtak. A paraszt pedig nem termelt többet, mint ami saját háztartásába, meg ami a beszolgáltatáshoz kellett. Meg kell mondanom, hogy mindenki lássa, akiben valami kétely van, hogy erőszakosságról most egyáltalán nem volt szó, de ha van is egy pár negatív vonás — amiről Kádár elvtárs beszélt —, a jellemző mégis az, hogy közel egy negyedmillió parasztot erőszakkal bevinni nem lehet. De szeretnék még egy pár bizonyítékot mondani. Ezt nem azért említem, mint hogyha bennem olyan érzés lenne, hogy volt, de sajnos sokan vannak, akik nem tudják felfogni, nem értik a pártnak a politikáját még a mi köreinkben, a kommunisták között is, de különösen a pártonkívüliek között, akiknek még nem eléggé tudtuk megmagyarázni a párt politikáját, ezek titokban arra gondolnak, hogy itt valami különös módszert alkalmaztunk. Mit lehet bizonyítékként felhozni az eddigiekhez? A helyzet, elvtársak, jelenleg a következő: a termelőszövetkezeti tagok többsége földdel rendelkező birtokos paraszt. Azon gondolkozik, hogy a közös termelést hogyan tudja a legjobban megszervezni, akkor, amikor az őszi vetést egyénileg vetette el, a tavaszit közösen fogják elkezdeni, ez a fő gondja. Én beszéltem 34