A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)
törvényben 86 még azt is kimondjuk, hogy az Elnöki Tanács irányítja a tanácsokat. Erre vonatkozóan én azt nem látom, vagy legalábbis nem tudom, hogy lenne tovább a munkánk; hogy az Országgyűlés eddig közvetve foglalkozott a tanácsok irányításával, részben úgy is, hogy beszámolt a kormány tevékenységéről, érintette a tanácsok munkáját, de felvetném azt, hogy közvetlen nem lehetne-e már lépéseket tenni annak irányában, hogy közvetlen is irányítsa az államhatalom alsóbb szerveit. Én olyanokra is gondolok, persze kezdeti lépésnek, hogy — itt van, ugye —, hogy miket tegyen szóvá esetleg az Országgyűlés, itt van, hogy a termelőszövetkezeti mozgalomról is számoljunk be. A termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése érinti a tanácsok szerkezeti, meg szervezeti felépítését is, hogy ha kezdetnek nem, de legalább annyit tennénk meg, hogy a miniszterelnök beszámolójában felvetnénk azt az élő kérdést, hogy hogy alakuljanak a tanácsok, milyen legyen a tanácsok és a termelőszövetkezetek viszonya. A másik, ami a Minisztertanáccsal, illetve az előzővel kapcsolatos, hogy most véleményem szerint jobb a tanácsok irányítása, mióta átkerült a BM irányításától. Most is az a jellemző,, hogy nem a Minisztertanács, hanem a Tanácsszervek Osztálya az irányító, és sokszor olyan problémák vannak, hogy vagy végrehajtó bizottsági vagy tanácsülési határozatot esetleg egy elvtárs, egy előadó is megmásíthat. Feltétlenül kellene, hogy a Minisztertanács ilyen értelemben is vegye tekintetbe a választott testületet, akár tanácsról, akár végrehajtó bizottságról van szó. A másik, amit a Minisztertanács irányító munkájával kapcsolatban én felvetek, hogy elsősorban államhatalmi és tömegkapcsolati vonatkozásban adna, illetve ösztökélné az alsóbb szerveket, hogy ilyen irányban dolgozzanak, mert a közigazgatási, államigazgatási feladatokat most már többé-kevésbé jól ellátják. A következő a harmadik fejezettel kapcsolatos. Felvetném azt a gondolatot, nem volna-e helyes, hogy az ipar szervezetének és szerkezetének fokozatos átalakítását megtoldanánk azzal, hogy az ipar szervezetének, vezetési színvonalának emelése. Persze, ez is elég részletes dolog, mert káderellátottságtól kezdve még a statisztika megjavítása is beletartozik, de talán így jobban kapcsolódna a márciusi határozathoz, és az irányelvekhez. Egyébként osztom a nézetem azzal, amit Kreszán elvtárs mondott, a pártszervezetek bevonását ebbe a munkába, mert nekünk is ezen a vonalon jó tapasztalataink vannak, hogy kell a pártszervezet oda. Azért is kell, mert ott van a Zománcipari Műveknek a felállítása, és már vannak — hogy úgy mondjam — olyan kérdések, amiket döntésre kell hozni ahhoz a kollégiumhoz, ahol ezt eldöntötték [sic!]. A ZIM vezérigazgatója azt mondja, ő nem viszi oda, annak ellenére, hogy nem jó a mostani forma éppenséggel a Salgótarjáni Tűzhelygyár esetében. Azért mondom, mert ha nem meri, vagy nem akarja, akkor van egy másik szerv, ami felhívja az illetékesek figyelmét, hogy ez problematikus, kérjük, vizsgálják meg, s utána foglaljanak állást. Az iparvezetés szervezeti átalakításánál felvetnék még egy gondolatot, hogy nem lenne-e helyes esetleg egyes iparágakban a területi elv alkalmazása. El tudnám képzelni tökéletesen, mondjuk a kohászat irányításánál, ami az országban 4-5 helyre korlátozható, nem volna-e jobb a területi elv ott, ahol ez ésszerű vagy megfelelőbb. A négyes fejezettel kapcsolatban: a hatodik pontban javasolnék egy változtatást. Itt az van, hogy az ipari és zárójelben a közlekedési tevékenység. Javasolom, hogy ide is vegyük be a „kereskedelmi" szót is, bár emellett én bizonyos tendenciát látok. Olyan értelemben, hogy most az a gyakorlat: az OFOTÉRT mondjuk a Belker. irányítása alá tartozik, egyetlen egy üzlet van a megyében belőle. Azért 366
