A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

kell megoldani. Ezzel szembe kell nézni. Az elhelyezés nagyon sok helyen nem lesz korszerű egyelőre, hanem talán csak jövőre, vagy az azután való őszön, és addig ideiglenesen a faluban öt nagy parasztudvart, vagy valami elhelyezési lehetőséget kell találni. A jelenlegi helyzet nagyon sok ilyen bonyolult, megoldásra váró kérdést vet fel. Ha szőlővel lépnek be, mennyi háztájit kapjanak, maradjon-e náluk a szőlő, és sok mindenféle más kérdés van. Most rendszerezzük ezeket, és jövő kedden szeretnénk, ha a Politikai Bizottság olyan határozatot hozna,

55 amely ezekre a leglényegesebb és legáltalánosabb kérdésekre adna egy kis eligazítást, hogy hogyan tovább. Egyébként megmondom, úgy van, hogy a PB a tudományát a tömegek tapasztalatából szerzi. Nagyon sok helyes megoldást találtunk, azt próbáljuk most összegezni, hogy megfelelő eligazítást tudjunk adni. Meg kell említeni, a megszilárdításnak egyik része, hogy a Földművelésügyi Minisztérium részéről gyorsabban szülessenek meg mindazok az intézkedések, amelyek itt szükségesek. Ilyenek a tagosítási, a földjáradék-rendeletek, az alapszabályminták

56 stb. Ezen dolgoznak az elvtársak, de nem mindegy, hogy két hét múlva jut ki egy alapszabályminta, vagy már ott van kéznél. Ezt is egy kicsit meg kell gyorsítanunk, mert ezt aránylag a legkönnyebb megtermelnünk. A rendelet-termelésben nem vagyunk olyan tehetetlenek, hogy ezzel is soká kelljen várni, ezzel tehát ne késlekedjünk. A tsz-szilárdítással kapcsolatban a tennivalók között utoljára azt ajánlanánk, mint a legfőbb feladatot, hogy politikai vonalunkat szigorúan tartsuk be a továbbiakban is. Ez alatt mi azt értjük, hogy a párt bizalma nemcsak az állami gazdaságok, gépállomások dolgozóiba és a tsz-tagságba van helyezve, hanem a pártonkívüli, a még egyénileg dolgozó parasztokba is. Ez a mi politikánk lényege. Azonkívül a munkásosztálynak nemcsak az állami gazdasági, a gépállomási, meg a termelőszövetkezeti paraszt a szövetségese, hanem az egyénileg dolgozó paraszt is. Erre a vonalra nagyon komolyan és szigorúan kell vigyázni. Egyik hibánk volt, hogy amikor nekilendült a tsz, akkor mi, akik távol innen olvastuk az újságokat — ott mindig figyelmesebben olvas az ember —, azt láttuk, hogy az a szó, hogy egyéni paraszt, már négy hete nem fordul elő a magyar sajtó központi lapjában. Ez nem helyes. Ha ezt elmulasztanánk, veszélyeztetnénk az idei mezőgazdasági termelési tervünket, s a jövő tsz-fejlesztését veszélyeztetjük, ha nem rendesen bánunk a még egyéni parasztokkal, mert az is, aki belépett a télen, azért lépett be, mert egyéni paraszt korában tisztességesen beszéltünk vele, és bizalommal voltunk iránta. Veszélyeztetjük ezzel a párt politikai befolyását és rendszerünk legfőbb politikai alapját, a munkás-paraszt szövetséget. Ha viszont a párt vonalát visszük következetesen, helyesen, ugyanazzal az alapvonással, amellyel két és fél év óta visszük, akkor mint pozitívum jelentkezik, meglesz az évi tervünk a mezőgazdaságban jó feltételt teremtünk jövő télre a tsz-fejlesztéshez, erősítjük a párt befolyását és a munkásparaszt szövetséget is. Még egy kérdésről kell beszélnem, a vezetés feladatáról mindezekkel összefüggésben. Mi azt gondoljuk, hogy a magyar nép lendületes, alkotó munkája és bizalma a vezetés iránt megköveteli, hogy ahhoz méltó vezetés legyen, mégpedig a vezetés minden fokán. Tehát a Központi Bizottság és a kormány, a főhatóságok, a párt központi szervei vonalán, középfokú hatóságok vonalán, és vezetés alatt értjük mi a műhely vezetőit, a mezőgazdaságban a brigád vezetőjét, vagy azt, aki az egyéni parasztoknál a falu ügyeit intézi, tehát a vezetés minden fokát. Mert, ami jelentkezik a politikai feltételezésekben, amikor azt mondjuk, hogy győzni fogunk a válasz29