A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

gosan oldjuk meg. Nem az a szégyen, hogy akár szalmatetős is lesz az a sertéskutrica — mert van ilyen kutatóintézetben is, és nagyon jól tenyésztenek ott —, hanem az a szégyen, ha nincs közös állatállomány De mi súlypontosan fejlesztettük a bajai és a bácsalmási járást. Sajnos elég nagy gondunk van, mert gépekben, szállító eszközökben semmit sem tudtunk adni a felfutott járásnak, s ebből többek közt olyan probléma adódik, hogy most a kendert nem tudták időben beszállítani, megfeketedett, ezért leértékelték. Szóval, ilyen értelemben a minimális támogatást meg kell adni, és nagyon szeretném, ha mégis a megye ilyen értelemben bizonyos tájékoztatást kapna. Annyit, hogy körülbelül a területre megkapjuk-e a szükséges gépeket, és hát amennyire lehet, egyéb beruházási segítséget. De a gépeket tartjuk fontosnak, mindenekelőtt a traktorokat. Mi úgy látjuk, hogy nekünk ehhez kellene 300 db traktor. A következő kérdés: úgy vélem, hogy a Központi Bizottságnak határozottan állást kell foglalni a szőlő-, gyümölcs-, zöldségtermelő területek átszervezésével kapcsolatban. Én egyetértek Dögei elvtárs javaslatával, véleményével, hogy egyszerűen népgazdaságilag indokolt, hogy ebben meglegyen a Központi Bizottság állásfoglalása. Hiába, tudomásul kell vennünk, hogy bizonyos területeken ez fő kultúra, népgazdaságilag ez sokat jelent, szembe kell néznünk, ha nem korszerűsítünk, akkor elmaradunk más országokkal szemben is, mert több éves kultúráról van szó, 4-5-6 év beletelik, míg az új telepítmények termőre fordulnak. Mi kb. a szőlőterület egyharmadánál szeretnénk fejleszteni. Vannak bizonyos elgondolásaink, egyszerűen hozzá kell fogni, mert [ha] a termelésünk a szőlő-gyümölcsben így fog maradni, nem leszünk versenyképesek. Bizonyos előnyökkel jár ez a termelőszövetkezeteknek, meg kell azért is tennünk, mert bizonyos perspektívát kaptunk azért a szőlőre, gyümölcsre vonatkoztatva most a Gazdasági Bizottságtól,

65 és meg kell tenni a korszerűsítést, a rekonstrukciót, át kell térni a csemegeszőlőre, azokat a gyümölcsféléket kell termelni, amelyek iránt külföldön is igény van. Ez nagyon komoly gond részünkről, és egyben kérjük a Központi Bizottság támogatását, ha másképpen nem, akkor konzultációs jelleggel, hogy megerősödjenek és elrendeződjenek bizonyos dolgok [sic!] A káderkérdéssel kapcsolatosan. Egyetértek én Kádár elvtárssal abban, hogy az embereket a munkán keresztül lehet kommunistává formálni. De úgy tapasztalom, hogy nem is harckészséggel, a törekvéssel, a lelkesedéssel van baj, hanem a meglévő szövetkezeteinkbe is még sok jól képzett elnököt, brigádvezetőt, agronómust kell adni, mert ez az év is nagyon mutatta, hogy ahol a tavaszon megfelelő elnököt adtunk, vagy agronómust, ott nagyon gyorsan megváltozott a szövetkezeti élet és a körülmény is. Nekem az a véleményem, hogy a meglévő elvtársainkat el kell küldeni kisebb tanfolyamokra, vagy szervezzük meg úgy, hogy esetenként konzultációs jelleggel, megfelelő irodalom alapján növeljük körükben a közgazdasági szemléletet, hogy azért a termelés alapkérdései, mégis az, hogy egységi területről minél többet termelni, és minél többet átadni a legolcsóbban [sic!]. Nálunk a termelés a jó szövetkezetekben jól alakul, de sokszor úgy, hogy nem számolnak azzal, hogy mennyi gépi munkát fektetnek rá, mennyi műtrágyát adjanak. Tudják, hogy mindez szükséges, és akkor magasabb lesz a termelés, de hogy mi mibe kerül, ezt még a legjobb szövetkezeteink közül is nagyon kevesen mérik. És a pártmunkásokkal kapcsolatban is nekem az a véleményem, hogy a legszükségesebb közgazdasági, üzemszervezési dolgokat el kell sajátítaniok. Ezzel rendkívüli módon 349