A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

átgondolva, megyékre bontva határozzuk meg, hogy egyes megyék milyen arányban fejlesszék a termelést, milyen mértékben. Mert ha ezt nem tesszük, akkor anarchia lesz, akkor zűrzavar lesz, és végső fokon sok kár lesz. Én véleményem szerint ezt meg kell csinálni, már dolgozunk is a minisztériumban ezen, de meg kell tudnunk mondani minden megyének, hogy évelő kultúrákból, miből mennyit telepítsen, milyet telepítsen, és a különböző növényből azon az elvi alapon kell ezt csinálni, hogy lehetőleg a különböző növényi kultúrákat a legjobb, számára legkedvezőbb talajra, tájra vigyük, mert ez idézi elő, hogy gyors mértékben emelkednek a terméshozamok. És szerintem fel kell majd lépni, ha kell adminisztratív intézkedésekkel is, hogy megakadályozzuk, hogy a jó fekete földeken, ahol kitűnően terem búza, kukorica és egyéb, szőlőt, gyümölcsöst telepítenek, ugyanakkor a homokon meg rozst termelünk, ami tudvalévő, hogy keveset hoz. Én nem akarok ebbe belemenni, csak a gondolatot vetem fel, szerintem ezt meg kell csinálni, mert a termésfokozásnak, a tervszerű gazdálkodásnak ez egy nagyon fontos előfeltétele. LOSONCZI PÁL

56 elvtárs: Tisztelt Központi Bizottság! Én az előterjesztett határozati javaslattal és az értékeléssel egyetértek. Szeretném most az én tapasztalataimat elmondani, hogy én hogyan látom az új szövetkezetek helyzetét. Most, a KB ülése előtt, jónéhány szövetkezetet megnéztem kint a helyszínen, és meg kell mondani, hogy az új szövetkezetek között is, ott, ahol az anyagi feltételek nem voltak biztosítva, vannak egészen kiváló szövetkezetek, egy kicsit irigykedve is néztem őket, hogy azok egy-két év múlva elhagynak minket. Persze, öröm ez, azt szeretném, hogy ha mi lennénk a legutolsók. Amit én leginkább örvendetesnek tartok, hogy ezekbe az új szövetkezetekbe szinte öröm menni ott, ahol jól mennek a dolgok. Olyan lelkesedéssel beszélnek. Pl. Szulokban voltam vasárnap. Itt négy szövetkezet alakult, és sváb község, dohánytermeléssel, burgonyatermeléssel foglalkoznak. Ezek között olyan harc folyik a termelést, a jövedelmezőséget illetően, hogy 70-80 Ft-on alul nem akarnak egy munkaegység értéket kapni, és meg is van erre az anyagi alapjuk. Emellett még különféle olyan anyagi beruházást eszközöltek, ami 1956 előtt a szuloki termelőszövetkezetekben nem volt. Pl. traktort, illetve Zetort vettek és gépi beruházásokat az első évben már saját erőből. Ami jó, hogy sok olyan tsz-vezető került felszínre az új tsz-szervezés során, aki azelőtt nemigen támogatott bennünket, hanem sok esetben ellenkezett a politikánkkal. A tavasz folyamán az első járási tsz-elnöki értekezleten feláll az egyik tsz-elnök, és azt mondja, hogy hát, elvtársak, én itt 1945 óta semmiféle ilyen ülésen, járási ülésen részt nem vettem. Na, ez az ember is, aki eddig semmiféle politikai munkát nem fejtett ki, és a szövetkezetek között nem végzett munkát, a falu bizalmából odakerült a szövetkezet élére, nagyon kiválóan vezeti a szövetkezetet, támogatják az emberek is. A fejlődés gyors volt, és mondhatnám, ha körülnézünk, a szövetkezetekben több épület épült az idei évben, mint eddig összesen, amit kaptak a szövetkezetek, és mondhatnám, nagyon jó az, hogy sok szövetkezet saját erőből oldotta meg a férőhelyek építését. Itt mindjárt hozzátenném, amit veszélyesnek tartok, hogy olyan helyeken, ahol a szövetkezeti vezetők jól dolgoztak, harc folyik a tanács, pártszervek, tsz-vezetők között, hogy kié a dicsőség. Na, én nem mondom, hogy a tanácsszervek ne szóljanak bele, de hogyha rosszul mennek a dolgok, akkor érezzenek egy kis felelősséget a tanácsszervek vezetői, hogy nekik is valami közük van ahhoz, hogy ha nem jól mennek a dolgok, akkor érezzenek felelősséget. De ez nincs meg, csak ott, ahol jól mennek a dolgok, csak ott van ilyen harc. Sajnos, ez nem mondható 335