A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

elvi megállapítást, hogy társadalmi üggyé való tétele szempontjából nagyon komoly mértékben mentünk előre, főleg a párt decemberi és márciusi határozata után. Mégis, valahogy kategorikusan kijelenteni, hogy az egész országban sikerült társadalmi üggyé tenni, mi úgy gondoljuk, hogy tán ezt nem helyes megcsinálni és kimondani. Lehetséges az, hogy egy-két területen társadalmi üggyé vált, véleményünk az, hogy ezen a területen vannak még tennivalók és feladatok. Ha pl. a márciusi határozatot vettük alapul, és itt ki van mondva, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom társadalmi üggyé való tétele nemcsak a fejlesztésre, hanem a megszilárdításra is vonatkozik, és maga a Politikai Bizottság határozata is kimondja, hogy a márciusi határozat és a megszilárdítás továbbra is alapvető és fontos feladat a pártszervezetek számára, ebben tagadhatatlanul mi is követtünk el hibát, hibát követtek el más állami és társadalmi szervek is. Vagy itt vannak ezek a falusi fejlesztési bizottságok,

54 akik összetételüknél fogva valóban ilyen társadalmi és különböző rétegekből tevődnek Össze, ezeknek a munkája az utóbbi időben, legalábbis nálunk a megyében, nagyon elhalványult. Vagy itt vannak a mi tanácsi szerveink. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, de főleg a megszilárdítása az államapparátus mezőgazdasági osztályának feladata és ezen dolgoznak, de az egész államapparátus, tanács a termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításában megfelelően nem vette ki a részét, és ebből a szempontból is úgy látjuk, hogy nem helyes úgy megfogalmazni, hogy sikerült társadalmi üggyé tenni. Félő, hogy egyes vállalatok vagy intézmények részéről ez még további problémát jelent, és nekünk vannak olyan gyakorlati tapasztalataink, hogy nekünk jócskán vannak tennivalóink, hogy ezek a vállalatok és intézmények a Központi Bizottság politikáját valóban tegyék magukévá úgy, hogy segítsék elő ennek a szervezett munkának az eredményét. Itt van többek között ez a Nádtermeltető Vállalat, amely Békés megye számára 50 ezer kéve nádat kellett volna leszállítson, viszont ma ott tartunk, hogy az ötödik levelet küldjük, de még nem tudjuk, hogy ki fogja nekünk ezt leszállítani. És azt sem tudjuk, hogy ki az a szerv, aki ezt le fogja adni. Végül, de nem utolsósorban megemlítjük még a pártot is. A mi véleményünk és tapasztalatunk az, hogy tán még itt sem lehet mondani azt, hogy a párt egészének feladatává, ügyévé tettük ezt a mozgalmat. Én itt nem beszélek a párttag egyéni gazdálkodók számáról, mert ilyenek is vannak. Arról beszélnék, hogy az egész párttagságot megfelelően, legalábbis nekünk, nem sikerült mozgósítani. És ha még párton belül is jelentkezik ez, mint központi feladat és az egész párttagság megfelelően vegye ki a részét, véleményünk az, hogy tán ilyen szempontból ezt az elvi meghatározást, megfogalmazást módosítani kéne, annál is inkább, mert ha így visszük ki, félő, hogy meg fogunk nyugodni, mintha tán az egész szövetkezeti mozgalmunk társadalmivá tétele szempontjából további feladataink, tennivalónk nem is volna. Ami a tsz-csoportok problémáját illeti; véleményem az, ahogyan a határozati javaslat ezzel foglalkozik, az helyes. A határozati javaslat se nem értékeli túl a termelőszövetkezeti csoportokat, nem értékeli le, mint a mozgalom fejlesztésének fokozatossági elv betartásának egyik részét. Mi, elvtársak, azon megyék közé tartozunk, akik országos szinten a legtöbb tsz-csoportot hozták létre, számszerűleg 194-et, 430 termelőszövetkezetet. Tapasztalatból szeretnék egy-két gondolatot felvetni; és itt mindjárt reagálok Nyers elvtárs hozzászólására, aki többek között azt mondta, hogy a végrehajtásban nagyobb teret engedni a tsz-csoportoknak. A mi 330