A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1959-1960. évi jegyzőkönyvei (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 35. Budapest, 1999)

az elgondolást és a tervet. Legyen abban szám vagy ne legyen? Énszerintem ez teljesen mindegy. Abba bele is lehet venni számokat. Megyéknél már igen, mert ez nem ugyanaz, mintha az országosba veszünk számokat, mert azt akkor el kell osztani, és akkor már a helyi körülmények figyelembevétele nem biztosítható. A megyénél énszerintem lehet számot is mondani, és lehet szám nélkül is tervet csinálni, jó, konkrét tervet, mert azt mondják, hogy kérem, ebbe a faluba megyünk - mert itt van lehetőségünk, vagy abba a járásba megyünk, mert ott van lehetőségünk, sőt tervbe vehetik, hogy ezt a járást most megkerüljük, hagyjuk az ördögbe őket, mert azok nagyon csökönyösek. Tehát nem ez a döntő. Hát mi a döntő? Hogy a tervszám, amit kimondták, az semmi szín alatt nem lehet egy megmerevített kötelező terv. Önmaguk számára sem. Mert hiszen annak a menetétől függ, hogy az a szám jó vagy nem jó, én azt gondolom, hogy neki fognak a munkához, hát először is az általános agitációt mindenütt vinni kell, már el is kezdtük vinni, hát elkezdtük vinni az általános agitációt, és ezt vinni kell tovább, És a szervezést is, mert hiszen annak nincs akadálya, amiről beszéltünk, hogy a mezőgazdasági év be van fejezve, mondtunk is valamilyen határidőt, vagy mit, hát akkor utána szépen megkezdjük az egyéni parasztokat meggyőzögetni, amikor már a megyei elképzelésük megvan. És a döntő az, ha mondjuk, ők úgy gondolják, hogy mi tudunk 30%-ot menni, akkor, amikor mennek, a menetében kell követni, és közbeesőleg tanácskozni annak a megyei végrehajtó bizottságnak és lejjebb az alsóbb szervnek is, hogy hogyan megy a dolog, és ha úgy néz ki, hogy nincs arányban, tehát alatta marad a valóság a képzeletnek, akkor ne szégyelljék, a számokat hagyják a fenébe, és vegyenek egy kisebb számot, ha pedig a várakozásnál jobban megy a dolog, akkor is hagyják a fenébe az elképzelt számokat, és akkor szép nyugodtan menjenek tovább. Itt a döntő az, hogy ne mechanikusan, előre elhatározva 4 hónappal, hogy mennyi parasztot fogunk beszervezni, vagy 3 hónap alatt, mert az a megölése azoknak az összes követendő elveknek, ami nélkül a dolog nem megy, hogy mégis önkéntesnek kell lenni, meggyőzésen kell alapulnia stb., stb. ezért ajánljuk, hogy miután kialakult a tervünk, azt egyeztessék a központtal. Mi szándékosan nem vettük a PB-t, mert ha mi a megyei tervet PB-jogerőre emeljük, akkor ugyanott vannak, mintha országosan kiadtuk volna a számot, legfeljebb egy kicsit meghallgattuk magukat is, de kötelezni ugyanúgy köteleztük. És én azt mondom, hogy az illetékes titkár, meg a PTO, meg a Mezőgazdasági Osztály, hármasban beszélgessék át a tervüket. Az nem árt, hogyha három nagyobb tapasztalattal és nagyobb áttekintéssel rendelkező, központban dolgozó elvtárs konzultálja Önökkel a saját tervüket, és tanácsokat ad, hogy az rossznak néz ki, az meg jónak. Ez a procedúra. Novemberben kell az aktívát összehívni, és megvitatni, mi a teendő. Még egy dolgot megemlítek, hogy a hírverést hogyan kezeljük. Az egész lépésnek a hírverését. Itt is hasznosítsuk a múlt évi tapasztalatot, megvegyük figyelembe, hogyan akarunk az idén menni. Azt mondom, hogy a Központi Bizottság az ülés befejezése után ne kezdjen a nagyvilágba kiabálni, hogy elhatároztuk, még egy lépést teszünk előre és a többi, ne kezdjünk kiabálni. A dolog menetében, amikor a végrehajtás megy, meg fogják látni, hogy mi sokkal kevesebbszer fogjuk jelenteni, hogy országosan mit ment előre a mozgalom. Hát először is ne publikáljunk egy olyasfajta elképzelést, aminél ki vagyunk téve annak, hogy egy kicsit kevesebbel is meg kell elégednünk, olyat mi ne publikáljunk. Mert az már egy bizonyosfajta presztízsvereség. Tehát várjuk meg a dolog menetét, és annak alapján egy kicsit utólag fogjuk az eredményt publikálni. Én azt hiszem, hogy ez egészségesebb. Nem 319